Cselekvés az észlelésben

Olvasói vélemények

Alva Noë „Action in Perception” című könyve az érzékelésről egy lenyűgöző, fenomenológiailag orientált nézetet mutat be, hangsúlyozva az érzékszervi adatok és a testi készségek közötti kapcsolatot. Sok olvasó találja éleslátónak és átalakítónak, az érzékelés mint enaktív folyamat újfajta megértése mellett érvel. Néhányan azonban kritizálják a koherenciáját és a szervezését, és csalódottságuknak adnak hangot összetettsége és időnkénti áttekinthetetlensége miatt.

Sok olvasó dicséri a könyvet az érzékeléssel kapcsolatos, az életet megváltoztató meglátásaiért, a test és az érzékelés közötti kapcsolat feltárásáért, valamint azért, hogy a nem filozófusok számára is hozzáférhető. Úgy jellemzik, hogy egyszerre komoly és szépen megírt, új paradigmákat kínál, amelyek megkérdőjelezik a hagyományos nézeteket.

A kritikusok rámutatnak arra, hogy a könyv rendezetlen és nehezen követhető, egyesek szerint hiányzik belőle az áttekinthetőség és a koherencia. Néhány olvasó elégedetlenségét fejezi ki a könyv vélt tévedéseivel vagy nem vizsgált gondolataival kapcsolatban, rendezetlen vagy összefüggéstelen műnek bélyegezve azt.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Action in Perception

Könyv tartalma:

„Az érzékelés nem olyasmi, ami velünk vagy bennünk történik” - írja Alva No. »Hanem olyasmi, amit mi csinálunk«.

A Action in Perception című könyvében No amellett érvel, hogy az észlelés és az észlelési tudatosság a cselekvés és a gondolkodás képességétől függ - hogy az észlelés egyfajta gondolkodási tevékenység. Az érzékelés modelljének az érintésnek, nem pedig a látásnak kellene lennie. Az észlelés nem az agyban zajló folyamat, hanem a test egészének egyfajta ügyes tevékenysége.

Az érzékelési tapasztalatainkat mi magunk alakítjuk ki. Az érzékelésnek ez az enaktív megközelítése szerint az érzékelés nem pusztán azt jelenti, hogy vannak érzéseink; hanem azt, hogy vannak érzéseink, amelyeket megértünk.

A Cselekvés az érzékelésben című könyvében No azt vizsgálja, hogy ez a megértés milyen formákat ölthet. Azzal kezdi, hogy fenomenológiai és empirikus alapokon egyaránt érvel amellett, hogy az észlelés tartalma nem olyan, mint egy kép tartalma; a világ nem egyszerre adatik meg a tudatosságnak, hanem fokozatosan, aktív kutatás és felfedezés útján nyerjük el. No ezután amellett érvel, hogy az észlelési tapasztalat a gyakorlati testi tudás birtoklásának és gyakorlásának köszönhetően nyer tartalmat, és többek között a térbeli tartalom és a színtapasztalat által felvetett problémákat vizsgálja.

Megvizsgálja a tapasztalat reprezentációs tartalmának perspektivikus aspektusát, és értékeli a gondolkodás és a megértés helyét a tapasztalatban. Végül az enaktív megközelítésnek az észlelés idegtudományának megértésére vonatkozó következményeit vizsgálja.