Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 5 olvasói szavazat alapján történt.
Playing the Cello, 1780 1930
A XIX. századi csellistákról és a csellójátékról szóló innovatív tanulmány bemutatja, hogyan változtak a testtartás, a technika és a kifejezés egyszerű fogalmai az idők során, miközben elismeri, hogy sokféle gyakorlat létezett egymás mellett.
Azáltal, hogy George Kennaway e sokféleség tudatosítását helyezte a történelmi elbeszélés középpontjába, az előadói gyakorlatok egyedülálló kultúrtörténetét hozta létre. Amellett, hogy szokatlanul sokféle forrásanyagra támaszkodik - az oktatási módszerektől a költészetig, regényekig és filmekig -, Kennaway elismeri a történelmileg megalapozott teljesítményt alátámasztó adatok instabilitását és kétértelműségét. Magának a csellónak a természetével kapcsolatos tizenkilencedik századi feltételezések vizsgálatával új gondolkodási módokat mutat be a mai történelmi előadásmódról.
Kennaway a hangminőséggel és a hangszín kivetítésével, valamint a testtartással, a vonókezeléssel és az ujjlenyomatokkal kapcsolatos gyakorlati meglátásaiból merít, amelyeket hivatásos csellistaként és tanárként szerzett. A vibratót és a portamentót az elmélet és a gyakorlat közötti egyre növekvő eltérés összefüggésében vizsgálja, ahogyan az a nyomtatott forrásokban látható és a korai csellófelvételeken hallható.
Kennaway a cselló nemi identitásáról alkotott eltérő XIX. századi nézeteket és e kulturális trópusok jelentőségét a kortárs előadásmódban is vizsgálja.
A XIX. századi források sokféleségének és kétértelműségének elfogadásával, valamint a túlzottan leegyszerűsített megoldásoknak való ellenállással Kennaway egy olyan árnyalt előadástörténetet hozott létre, amely kihívás elé állítja a zenetudósokat és az előadókat egyaránt.".
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)