Csend, udvariasság és józanság: Remény az emberiség számára a digitális korban

Olvasói vélemények

A „Csend, udvariasság és józanság: Stephanie Bennett professzor a csend és az udvariasság jelentőségét vizsgálja a kommunikációban, különösen a közösségi és a mainstream média által támasztott kihívások összefüggésében. A kritikák kiemelik Bennett átgondolt és kecses írását, érveinek relevanciáját a mai társadalom számára, valamint a könyv oktatási forrásként való hasznosságát.

⬤ A szerző kecses és átgondolt írói stílusa.
⬤ Releváns meglátások a hallgatás és az udvariasság fontosságáról a modern kommunikációban.
⬤ Jól megalapozott kutatás, amely különböző tudományágakból, többek között a teológiából és a filozófiából merít.
⬤ Ajánlott forrásként az udvariasság és a párbeszéd tanításához.
⬤ Széles közönséget szólít meg, nem csak egyetemi osztályokat.

⬤ A könyv a főiskolai szintű közönséget szem előtt tartva íródott, ami egyes olvasók számára korlátozhatja a hozzáférhetőséget.
⬤ Egyesek talán összetett kérdésnek tartják az udvariasság és a hallgatás előmozdítására tett erőfeszítések szükségességét.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Silence, Civility, and Sanity: Hope for Humanity in a Digital Age

Könyv tartalma:

A Silence, Civility, and Sanity című könyv a civilizált kommunikáció és az egészséges nyilvános beszélgetés visszaszerzésével foglalkozik egy olyan időszakban, amikor az emberek nagyon megosztottak. Stephanie Bennett e könyvben a csend fontosságára összpontosít, hogy mérsékelje a beszédet, és a meghallgatás művészetét a pozitívabb párbeszéd és a civil társadalom előmozdítása érdekében.

A könyvben a szerző foglalkozik a csendnek mint kommunikációs jószágnak a helyével, a személyen belüli csenddel a szemlélődő ima történetében, a figyelmes csend fontosságával, a csend reflektív használatával, a csend etikai dimenzióival és a csenddel való visszaélésekkel. Ez a könyv a technológiai fejlődés azon rétegeibe is belemerül, amelyek elhomályosítják az érzékelést, és csendnek, fantomcsendnek álcázott zajként hatnak.

Bennett alternatívát kínál az olvasóknak a kultúrharc hamis bináris felfogásával szemben, amely a kapcsolatainkat, intézményeinket és közszféránkat sújtja. A kommunikáció, a retorika és a médiatudományok művelői különösen érdekesnek találják majd ezt a könyvet.