Értékelés:
Gillian Marchenko „Still Life” című memoárja nyers és őszinte képet nyújt a depresszióval való együttélésről, és betekintést nyújt mind a kihívásokba, mind a reménybe, amely az ilyen küzdelmekből fakadhat. A könyv mély rezonanciát kelt a hasonló problémákkal küzdőkben, és arra szolgál, hogy másokat is felvilágosítson a depresszió valóságáról, így értékes olvasmány mindazok számára, akik megértést vagy szolidaritást keresnek ezen a nehéz úton.
Előnyök:⬤ Mélyen átélhető és őszinte beszámoló a depresszióról.
⬤ Reményt és bátorítást nyújt a küzdelmek ellenére.
⬤ Gyakorlati eszközöket és meglátásokat nyújt a depresszió kezeléséhez.
⬤ Élénk képekkel és személyes élményekkel ragadja meg az olvasót.
⬤ Nyílt beszélgetésekre ösztönöz a mentális egészségről.
⬤ Néhány olvasó nagyobb hangsúlyt kívánt a kezelési lehetőségekre és a pszichiátriára.
⬤ A könyv nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog, mivel a depresszióval kapcsolatos egyéni tapasztalatok eltérőek lehetnek.
⬤ Nem úgy épül fel, mint egy tipikus önsegítő könyv; egyesek talán több előíró jellegű tanácsot várnak.
(72 olvasói vélemény alapján)
Still Life: A Memoir of Living Fully with Depression
„Egy szakadék szélén állok a saját hálószobámban.” Gillian Marchenko folytatja a depresszió leírását: „Mozdulatlanul kell maradnom.
Különben a halálba zuhanok. 'Kérlek, Istenem, vedd el ezt' - imádkozom, amikor csak tudok”.
Gillian számára a depresszió „kezelése” azt jelenti, hogy megtanulja elfogadni és testi betegségként kezelni. Ezeken az oldalakon leírja a különböző terápiákon és gyógyszereken keresztül vezető útját, hogy megtalálja a depresszióval való együttélés módját. Szembe néz a bűntudattal, amit egy feleség és négygyermekes anya - kettő speciális szükségletű - jelent.
Hogyan tud gondoskodni a családjáról, amikor még az ágyból sem tud kikelni? Története valódi és nyers, nem a gyors megoldásokról szól. De a remény megmarad, ahogy felfedezi, hogy a depresszióval élni még mindig élet.