Értékelés:
A „Csigaposta kontra e-mail” című könyv humoros és szívélyes reflexiót nyújt egy kisvárosi postás életéről a II. világháború utáni korszakban. Különböző élményeket és történeteket emel ki a szerző pályafutásából, kiemelve az elektronikus kommunikáció előtti idők varázsát és a postai dolgozók előtt álló kihívásokat. Az olvasók értékelik a nosztalgikus elemeket és a szórakoztató anekdotákat, ami azt sugallja, hogy a könyv mindenki számára vonzó, aki kötődik a múlthoz.
Előnyök:⬤ Meleg, humoros történetmesélés
⬤ lebilincselő szelet az amerikai történelemből
⬤ informatív a postai szolgálatról és annak fejlődéséről
⬤ élvezetes anekdoták
⬤ egy ülésben is elolvasható
⬤ recepteket és személyes gondolatokat is tartalmaz.
Néhány olvasó félrevezetőnek találhatja a címet, mivel a könyv inkább a történelmi tapasztalatokra összpontosít, mint a csigaposta és az e-mail közötti közvetlen összehasonlításra; nem biztos, hogy a postatörténet iránt nem érdeklődőkkel is meg fog szólalni.
(3 olvasói vélemény alapján)
Snail Mail Versus Email
A II. világháború végén a posta ügyfeleit patrónusoknak hívták, egy első osztályú levél három centbe került, és a helyi postai flotta két 1930-as Ford furgonból állt.
E visszaemlékezések szerzője ekkor kezdett el postásként dolgozni az Egyesült Államok saját régiójában. Ha valaki alkalmas arra, hogy összehasonlítsa az e-mailt a csigapostával, akkor ő biztosan az. A sok mulatságos történet teszi élvezetessé a postás életének megpróbáltatásairól szóló krónikát: a vad kutyákkal való találkozásai, egy kisebb madárral folytatott zavarba ejtő beszélgetése, a különösebbnél különösebb megbízókkal való kapcsolata.
Melegszívű és temperamentumos egyéniségnek tűnik, egykori szakszervezeti tagnak, akinek finom érzéke van a társadalmi igazságossághoz.
Széttépi, ahogy a társadalom intézményei bánnak az egyénnel - a posta vezetőségétől kezdve a biztosítótársaságokig - mind a tűzvonalában vannak. Egy ember életének ezt a szórakoztató és egyedi feljegyzését elragadó humorral és olyan módon meséli el, hogy az ember úgy érzi, szemtől szemben találkozott a szerzővel.
1940-ben fejeztem be a középiskolát, és abban az időben egy parasztfiú számára a főiskola soha nem volt választás. Apám már elhunyt, és a jövőm nem nézett ki túl jól. Beléptem a hadseregbe, és a New Jersey-i Fort Monmouthban, a Signal Corpnál vettem részt az alapkiképzésen.
Onnan a washingtoni CREI (Capital Radio Engineering Institute) rádióiskolába jártam a 16th. és Park sarkán. Miután befejeztem, áthelyeztek a floridai Camp Murphybe, Hobe Sound mellé.
Ott végeztem el a katonai radarkiképzést. Ez a képzés nagyon hasznos volt számomra a televíziókon való munkában, amikor azok kezdtek népszerűvé válni.
Miután a postán kezdtem dolgozni, nyitottam egy kis televíziós műhelyt a garázsomban. Sok éven át volt engedélyem és üzleti telefonom, karbantartottam a televíziókat néhány szállodában és motelben, köztük a Radium Springs Hotel és Motelben, amely a városi útvonalon volt, amelyet tizenkilenc évig vittem, mielőtt a vidéki útvonalat kaptam. Sok tévéantennát szereltem fel; szerződésem volt a Sears céggel, és sok éven át az összes általuk forgalmazott antennát én szereltem fel.
Néha megkértem néhány fuvarozótársamat, hogy segítsen nekem.
Első feleségemmel, Maryvel 1945-ben házasodtunk össze, és ötvennégy szép évet töltöttünk együtt, mielőtt elhunyt. Mostani feleségemmel, Jayne-nel öt éve vagyunk házasok, és szép életet élünk együtt.