Csontfény

Olvasói vélemények

Összességében Orlando White _Bone Light_ című művét lenyűgöző és innovatív költészetéért dicsérik, amely mély gondolkodásra és érzelmi reflexióra késztet. A könyvet a képek és a nyelv egyedi használata miatt jegyzik, miközben betekintést nyújt a kortárs indián költők tapasztalataiba is. Néhány olvasó azonban úgy érzi, hogy a verseket testetlenül érzik, hiányzik belőlük a kapcsolat a szélesebb emberi tapasztalatokkal.

Kiváló állapotban és gyors szállítással. A versek friss és élénk szójátékot mutatnak be, és minden egyes vers egyedi jellegzetességeket mutat. A puszta képi világ és a nyelv felfedezése kísérteties minőséget kölcsönöz a gyűjteménynek, ami emlékezetessé teszi azt. A bevezető darab értékes kontextust biztosít a versekben rejlő mélyebb témák megértéséhez.

Egyes kritikák rámutatnak, hogy a versek testetlenek lehetnek, kizárólag a testrészekre összpontosítva, anélkül, hogy a karaktereket etnikai, faji, kulturális vagy megélt tapasztalataikhoz kötnék. Ez a tágabb értelemben vett emberi állapottól való elszakadás érzetéhez vezethet.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Bone Light

Könyv tartalma:

Orlando White a nyelvet a dine (navahó) szemszögéből vizsgálja. Az egyik gondolat, amely érdekli, gondolkodásra és írásra inspirálja, az angol nyelv mint elfelejtett nyelv gondolata.

Képzeljük el, hogy mi, mint nép, az Egyesült Államokban minden ember az angol helyett egy őslakos nyelvet beszél; hogy az angol nyelv csupán a gyarmati múlt nyelveként létezik. White ezt a bizonyos gyarmatosító nyelvet kutatja és kísérletezik vele, mert ez a nyelv továbbra is egyfajta kulturális/intellektuális/társadalmi fenyegetést jelent az őslakosok gondolkodására, mivel az angol nyelvet azért erőltették rá, hogy az őslakosokat elembertelenítsék kultúrájuktól, nyelvüktől és tudatuktól.

White Dine perspektívája költői módon tárja fel a nyelvi dehumanizáció közönségfogalmát a Bone Light kötetben. A nem őslakosok az amerikai történelem során az angol domináns írásbeliséggel dokumentálták az amerikai őslakosokat. Így White művészként azért írja, amit ír, hogy szintén dokumentáljon, de azért is, hogy valami kicsit szebbet (intrikusabbat) hozzon létre, mint károsat (radírozást). White nem az angol nyelv kritikájával próbálkozik, hanem azzal dolgozik, hogy jobban megértse a nézőpontokat, valósággal kapcsolatot teremt a nyelv felfedezésével.