Csontok, kövek és buddhista szerzetesek: Collected Papers on the Archaeology, Epigraphy, and Texts of Monastic Buddhism in India (Összegyűjtött tanulmányok az indiai szerzetesi buddhizmus régészetéről, epigráfiájáról és szövegeiről)

Olvasói vélemények

Schopen professzor „Csontok, kövek és buddhista szerzetesek” című könyve a korai buddhista szerzetesi élet összetettségét vizsgálja Indiában, hangsúlyozva a kánoni szövegek, a régészeti leletek és feliratok kombinálásának fontosságát a téma átfogó megértéséhez. Bár a könyv sűrű és kihívást jelent, különösen az alkalmi olvasók számára, dicséretet kap szigorú tudományosságáért és a buddhizmusról kialakult hiedelmekkel való szembesülésre való hajlandóságáért.

⬤ A buddhista szerzetesi élet régészeti bizonyítékokkal alátámasztott, mélyreható feltárása.
⬤ Megkérdőjelezi a bevett nyugati elképzeléseket, és a források kritikus értékelésére ösztönöz.
⬤ Alkalmas tudósok és a buddhizmus iránt mélyen érdeklődők számára.
⬤ Humanizált képet nyújt a korai buddhista szerzetesekről, bemutatva a kulturális örökségükkel való kapcsolatukat.
⬤ Magával ragadó írói stílus, amely a tudományos jelleg ellenére egyensúlyt teremt a szigorúság és a hozzáférhetőség között.

⬤ Nem alkalmas alkalmi olvasóknak; a buddhizmus előzetes ismeretét és a tanulmányozás iránti elkötelezettséget igényli.
⬤ Az erős tudományos hangsúly elidegenítheti az általános közönséget.
⬤ Egyes tartalmak homályosak, és a tudományos háttérrel nem rendelkezők számára ijesztőnek tűnhetnek.
⬤ A francia forrásokból származó gyakori idézetek akadályokat jelenthetnek a francia nyelvet nem beszélők számára.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Bones, Stones, and Buddhist Monks: Collected Papers on the Archaeology, Epigraphy, and Texts of Monastic Buddhism in India

Könyv tartalma:

A jelen kötet az indiai buddhista szerzetesség társadalomtörténetének alapvető alapját képezi.

Megkérdőjelezve azt a népszerű sztereotípiát, amely az érdemek felhalmozását a laikusok területének ábrázolta, míg a szerzetesek a tanítás és a meditáció kifinomultabb területeivel foglalkoztak, Schopen professzor problematizálja a laikus-monasztikus megkülönböztetéssel kapcsolatos számos feltételezést annak bemutatásával, hogy a szerzetesek és apácák, mind a skolasztikus elit, mind a kevésbé tanult emberek aktívan részt vettek a rituális gyakorlatok és intézmények széles skálájában, amelyeket eddig „népszerűnek” ítéltek, „ az érdemek felhalmozásától és átadásától kezdve”; az elhunyt rokonok ápolásán át; az ajándékok szponzorálásán és adományozásán át, ahelyett, hogy mindig az ajándékok címzettjei lennének; egészen (esetleg) a hamis pénz veréséig. A kötetben szereplő tanulmányok együttesen a buddhizmus új történetírásának alapját jelentik, nemcsak a buddhizmus-tudomány számos eszméjének kritikája miatt, hanem a látszólag egymástól eltérő részletek közötti meggyőző összefüggések miatt is.