Cukor, rabszolgaság és szabadság a tizenkilencedik századi Puerto Ricóban

Olvasói vélemények

A könyv részletesen vizsgálja Puerto Ricó történelmét, különös tekintettel a rabszolgaság és a cukoripar egyes területekre gyakorolt hatására. Míg a könyv alapos kutatásai és történelmi elbeszélése miatt elismerésre méltó, egyes olvasók úgy érzik, hogy a cím félrevezeti őket, és az írásmódot túlságosan tudományosnak és sűrűnek találják. A könyv fontos forrásként szolgál a történelmet komolyan tanulmányozók számára, de nem biztos, hogy megfelel a szélesebb áttekintést kereső alkalmi olvasók elvárásainak.

** Gazdag és történelmi elbeszélés, amely életre kelti Puerto Ricó történelmét. ** Hasznos a Puerto Ricó-i belső rasszizmus megértéséhez. ** Értékes információkat nyújt genealógiai és tudományos kutatásokhoz. ** Foglalkozik a Puerto Ricó-i rabszolgasággal és felszabadulással kapcsolatos jelentős témákkal. ** Betekintést nyújt az afrikai örökségbe és annak a Puerto Ricó-i társadalomra gyakorolt társadalmi-gazdasági hatásába.

** Félrevezető cím, mivel a könyv nagymértékben egy adott régióra (Guayama) összpontosít, nem pedig Puerto Rico egészére. ** Az írói stílus túlságosan tudományosnak, nehézkesnek és kevéssé elkötelezettnek tűnik. ** Egyes olvasók túl sűrűnek találhatják az elemzést, és kevésnek az egyenes elbeszélést. ** Nem elég részletes a rabszolgák és rabszolgatartók személyes tapasztalatainak bemutatása. ** Potenciális frusztráció az alkalmi tanulók számára, akik inkább szélesebb körű megértést, mint speciális tanulmányt keresnek.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Sugar, Slavery, and Freedom in Nineteenth-Century Puerto Rico

Könyv tartalma:

Luis A. Figueroa szerint a fekete lakosság Puerto Rico történelméhez és gazdasági fejlődéséhez való hozzájárulását sokáig torzították és alulértékelték.

A délkeleti partvidéki Guayama régióra összpontosítva, amely Puerto Rico három vezető cukornádtermesztő központjának egyike, Figueroa a rabszolgaság és a rabszolgamunka átmenetét vizsgálja a szabadság és a szabad munkaerő felé a rabszolgaság 1873-as eltörlése után a gyarmati Puerto Ricóban. Helyreigazítja a tévhiteket azzal kapcsolatban, hogy a volt rabszolgák hogyan építették fel életüket és megélhetésüket a felszabadulás után, és lerombolja a Puerto Ricó-i faji kapcsolatokkal kapcsolatos állandó mítoszokat. A történészek azt feltételezték, hogy a felszabadulás után Puerto Ricóban, akárcsak a Karib-térség más részein és az Egyesült Államok déli részén, a volt rabszolgák saját földet szereztek, és önellátó gazdálkodókká váltak.

Figueroa azonban úgy találja, hogy Puerto Ricóban ez nem volt lehetséges, mivel mind a tőke, mind az afro-puerto ricói lakosság számára eladható föld kevés volt. Különös figyelmet fordítva az osztályra, a nemre és a fajra, beszámolója arról, hogy ezek a libertók hogyan csatlakoztak a munkaerőpiachoz, alapvetően felülvizsgálja az emancipációs folyamatról és a Puerto Ricó-i munkásosztály kialakulásáról alkotott képünket.