Olvasói vélemények
Összegzés:A Cullodenről szóló könyv részletes és jól kutatott beszámoló a csatáról, amely betekintést nyújt a csata történelmi összefüggéseibe, utóhatásába és a körülötte lévő tévhitekbe. Míg sok olvasó értékeli a mélységét és a tudományos megközelítést, mások szerint nehezen olvasható és hiányzik belőle az elbeszélői elkötelezettség.
Előnyök:⬤ Jól megírt és részletes
⬤ jó kutatás
⬤ szélesebb perspektívát kínál a csatáról
⬤ eloszlatja a mítoszokat, és világosabb képet ad az esemény hatásáról
⬤ értékes a komoly történészek számára
⬤ átgondolt elemzést és összefüggéseket tartalmaz.
Hátrányok:⬤ Nehéz és kihívást jelentő olvasmány
⬤ hiányzik belőle az elbeszélés sodrása és a drámaiság
⬤ egyesek száraznak és tudományosnak találják
⬤ szegényes térképek
⬤ a lábjegyzetek helyett a végjegyzetek kényelmetlenek lehetnek
⬤ sok előzetes tudást feltételez
⬤ nem alkalmas alkalmi olvasóknak.
(35 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
A cullodeni csata kevesebb mint egy órán át tartott. Az érintett erők mindkét oldalon kicsik voltak, még az akkori viszonyokhoz képest is. És vitatható, hogy az 1745-ös jakobita felkelés végső sorsa valójában már a néhány hónappal korábbi, Derbyből való visszavonulás óta megpecsételődött.
Mindezek ellenére Culloden a brit történelemben nagy jelentőséggel bíró csata. Ez volt az utolsó olyan ütközet a brit szigeteken, amelyet mindkét oldalon reguláris csapatokkal vívtak. A jakobiták végső vereségét jelentette. És ez volt az 1707. évi Unióról szóló törvény utolsó belföldi vitája, amelynek megoldása Nagy-Britanniát a következő 150 évre meghatározó világhatalommá tette.
Ha maga a csata rövid is volt, az utóhatása brutális volt - Cumberland hercegének fosztogatásait a klánrendszer és a felföldi életmód elnyomására irányuló kampány követte. Az azóta eltelt évszázadok utóélete pedig lenyűgöző volt, a brit whigek diadalmámorát szembeállítva a jakobiták ügyének egyre romantikusabbá váló emlékezetével.
Mindkét oldalon sokáig hajlamosak voltak a csatát drámai összecsapásnak tekinteni, felvidéki és alföldi, kelta és szász, katolikus és protestáns, a régi és az új között. Ám ahogy a csatáról és annak hosszú kulturális utóéletéről szóló beszámoló is mutatja, bár Culloden ilyen módon való szemlélése retorikailag meggyőző lehet, nem feltétlenül jó történelem.
