Olvasói vélemények
Összegzés:Az olvasók véleménye megoszlik Clive Hamilton „Dacos Föld” című könyvéről, amely az embereknek az antropocén korszakra gyakorolt hatását tárgyalja. Míg egyesek értékelik a filozófiai mélységet és az emberi felelősségről szóló sürgető üzenetet, mások úgy találják, hogy a prózai rész bonyolult, ismétlődő, és nem tartalmaz használható megoldásokat. Összességében a könyv arra készteti az olvasókat, hogy újragondolják az emberiség szerepét a jelenlegi éghajlati válságban, de a könyv előadása és megközelítése jelentős kritikákat kapott.
Előnyök:⬤ Meggyőző és sürgető üzenet az emberi felelősségről az antropocénben.
⬤ Elgondolkodtató filozófiai megközelítés és történelmi kontextus.
⬤ Néhány olvasó nehezen tudta letenni, és nagyra értékelte a mélységét.
⬤ Fontos kérdéseket vet fel az éghajlati válsággal és az emberiség bolygóra gyakorolt hatásával kapcsolatban.
Hátrányok:⬤ Az írásmód túlságosan bonyolult és nem felhasználóbarát.
⬤ Ismétlődő és hosszadalmas, egyesek úgy érzik, lehetne tömörebb is.
⬤ Hiányoznak a gyakorlati megoldások a tárgyalt problémákra.
⬤ Néhány olvasó szerint az olvasás fárasztó volt, mivel a tudományos szakdolgozatokhoz hasonlították.
(14 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Defiant Earth: The Fate of Humans in the Anthropocene
Könyv tartalma:
Az ember olyan hatalmas lett, hogy megzavarta a Föld rendszerének egészét, és ezzel egy új geológiai korszakot - az antropocént - idézett elő, amelyben a civilizáció virágzását lehetővé tevő nyugodt és tiszta körülmények eltűnnek, mi pedig megrémülünk a "felébredt óriás" előtt.
Egy olyan tudatos lény megjelenése, amely képes arra, hogy a technológia segítségével törést idézzen elő a Föld geokronológiájában, monumentális jelentőségű esemény, amely egyenrangú magának a civilizációnak a megjelenésével.
Mit jelent eljutni ehhez a ponthoz, ahol az emberi történelem és a Föld történelme összeütközik? Egyesek úgy értelmezik az antropocént, hogy az nem több, mint a már ismert dolgok továbbfejlesztése, elfedve és elhalványítva annak mély jelentőségét. Az antropocén azonban azt követeli, hogy mindent újragondoljunk. A szabad, reflexív lénybe vetett modern hit, amely saját maga alakítja a jövőjét azáltal, hogy átveszi az irányítást a környezete felett - akár a geomérnökségig -, ma már lehetetlen, mert a Földet kiszámíthatatlanabbá és kevésbé irányíthatóvá, engedetlen bolygóvá tettük.
Ugyanakkor a progresszívek minden olyan kísérlete, amely az antropocentrizmust támadva próbálja az embert lekicsinyíteni, azzal a leküzdhetetlen ténnyel ütközik, hogy az embereknek ma már elég hatalmuk van ahhoz, hogy megváltoztassák a Föld pályáját. Túl késő visszaforgatni a geológiai órát, és nincs visszaút a premodern gondolkodásmódhoz.
Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az ember áll a világ középpontjában, még akkor is, ha fel kell adnunk azt a gondolatot, hogy mi irányíthatjuk a bolygót. Ezek az igazságok egy újfajta antropocentrizmust követelnek, egy olyan filozófiát, amelynek segítségével felelősségteljesen használhatjuk hatalmunkat, és megtalálhatjuk a módját annak, hogy egy dacos Földön éljünk.
