Daddy Boy

Könyv tartalma:

2017-ben Emerson Whitney elvált a nőtől, akivel tíz évig együtt voltak - egy domina, akit apának hívtak. A házastársi házuk hátsó udvarán egy sátorban élve Emerson megdöbbenve vette észre, hogy nem tudják, mit jelent felnőttnek lenni. "Gyakran úgy tekintünk a nemi szerepeinkre, mint egyfajta térképre az öregedéshez" - írják. "Tudni akartam, hogyan néz ki a folyamat ezek nélkül: nem férfi-, nem nőiség". Ettől a felismeréstől megszédülve egy olyan tevékenységhez fordultak, amely a sztereotip férfiasságtól áthatott: a viharvadászathoz.

A Hank követi Emersont, amint egy furgonba pakolnak a viharvadászok egy szedett-vedett csapatával, és fel-alá járkálnak a tornádók útvonalán - Texastól Észak-Dakotáig -, motelekben szállnak meg, benzinkutakon esznek, és úgy vadásznak a viharokra, mint megannyi fehér bálna.

Amikor velük tartunk Texasba, mi is visszatérünk a felnőttkor egyetlen helyszínére, amelyet Emerson valaha is ismert: a gyermekkorába. Ezt az utazást átszövik az apáról szóló emlékek - mind Emerson mostohaapjáról, Hankről, aki jelen van, rendíthetetlen és rendkívül texasi; mind pedig a biológiai apjukról, akit alig ismertek. Cowboykalapjaival és véletlenszerű barátnőivel mindig olyan édesnek és elveszettnek tűnt.

Ezeken a gyermekkori vignettákon keresztül, párosulva a furcsa elmélettel és a felhők orákulumként való olvasásával töltött hetekkel, melyek során semmi mást nem akartunk, mint egyenesen a vihar szemébe hajtani, Emerson az amerikai nyugat poros, terhelt háttere előtt vázolja fel a férfiasság e szondázó kérdéseit.