Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Dadibaajim: Returning Home Through Narrative
A Dadibaajim elbeszélések a földről és a földről szólnak, tapasztalatok és megfigyelések alapján születnek. Helen Agger a tanítás és tanulás e kritikus anishinaabe módszertanát felhasználva dokumentálja és visszaszerzi a Namegosibii anishinaabegek történetét, identitását és eredendő jogosultságát a Trout Lake-i szülőföldjük gondozására, használatára és elfoglalására.
Amikor Agger édesanyja, Dedibaayaanimanook 1922-ben született, a közösség korlátozottan érintkezett az euro-kanadai telepesekkel, és még mindig a mezőgazdasági, vadászati és halászati útvonalak mentén zajló szezonális vándorlások szerint éltek egész területükön. Az 1940-es évekre a gyarmatosítás teljes lendületben volt: a vízerőművek fejlesztése a hagyományos területek jelentős elárasztását eredményezte, a telepesek elözönlötték a Trout Lake-et a benne rejlő erőforrás-, turisztikai és rekreációs lehetőségek miatt, és a Namegosibii Anishinaabe-eket kiszorították a 3. Szerződés szerinti területükről, Ontario északnyugati részéről.
Agger a szerződéses fizetési listák, népszámlálási feljegyzések és olyan befolyásos antropológusok munkássága alapján bányászik, mint A. I.
Hallowell, de a könyv középpontjában nyolc, három generáción átívelő közösség nyolc tagjának dadibaajim elbeszélései állnak. A dadibaajimok adják azt a keretet, amely kitölti a gyarmati feljegyzések elhallgatásait és kihagyásait.
Az anishinaabe nyelvbe és ismeretelméletbe ágyazva rögzítik, hogy a namegosibiingi emberek hogyan élték meg a gyarmatosítás és a globalizált neoliberalizmus egymásba fonódó erőinek behatolását az életükbe és a szülőföldjükre. Végső soron a Dadibaajim egy üzenet arról, hogyan élhet minden ember jól a Földön.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)