Daniel Evokes Isaiah: Az idegen uralom utalásos jellemzése Dániel héber-arámi nyelvű könyvében

Eredeti címe:

Daniel Evokes Isaiah: Allusive Characterization of Foreign Rule in the Hebrew-Aramaic Book of Daniel

Könyv tartalma:

Lester itt azt állítja, hogy Dániel könyve összetett, de költőileg egységes elbeszélést tartalmaz. Ez bizonyos elbeszélői tulajdonságok alapján azonosítható, többek között az Ézsaiásra való utalások révén, amelyek egyedülálló módon járulnak hozzá az elbeszélés ívéhez.

Az elbeszélés az Izrael feletti idegen uralom beiktatásával kezdődik, és ennek az uralomnak a végével zárul. A könyv minden egyes szakasza ezt az idegen uralmat egyre inkább Ézsaiás Asszíria ábrázolására emlékeztető kifejezésekkel ábrázolja. Ezt az ellenséget Isten először Izrael megbüntetésére hívja be, de aztán büntető hatalmat tulajdonít magának, míg végül maga is megbűnhődik és elpusztul.

Dániel könyvének minden egyes apokalipszise a maga módján viszi tovább ezt az utaló jellemzést. Lester tehát amellett érvel, hogy az allúziós poétika mint szándékos retorikai trópus vizsgálható egy olyan műben, amelynek esetében a "szerző+? fogalma összetett; hogy a narratív kritika magában foglalhatja a kompozíciótörténet kritikai megértését.

Az e vizsgálat eredményeként létrejövő "Dániel+? úgy ábrázolja Dániel 2. századi zsidó olvasóját, mint aki nem az Istennel kötött szövetség megszegése miatt szenved büntetést, hanem mint aki szövetségi hűségben elviseli az "asszír+? arrogátor erőszakos túlkapásait az utolsó napokban.

Ez az elbeszélés problematizálja a bibliai Izraelről mint szüntelenül lázadóról alkotott leegyszerűsítő narratív elképzeléseket, és egyedülálló hangot kölcsönöz a szenvedésről és a teodíciáról a héber Bibliában, valamint a héber Biblia keresztény olvasatának antijudaista szokásairól szóló beszélgetéseknek.