Dante és Petrarca a nyelv kertjében

Eredeti címe:

Dante and Petrarch in the Garden of Language

Könyv tartalma:

Dante Paradiso-jában az első kertlakó, Ádám, az általa „használt és formált” nyelvről beszél (XXVI. rész, 114), és megerősíti a népnyelv meglehetősen instabil, de formálható jellegét, amely egyszerre kötődik a természetes változatossághoz és az élvezethez.

Ez a könyv azt vizsgálja, hogyan fonódik össze a kert és a nyelv Dante és Petrarca műveiben, és azt vizsgálja, hogy ezek a szerzők milyen nyelvet használtak és alakítottak, különösen a népnyelvi költészetükben, valamint azt, hogy az Édenről alkotott értelmezéseik hogyan hatnak kölcsön a nyelvről és a vágyról, valamint a költészet és az élvezet kapcsolatáról alkotott tágabb gondolkodásukkal. Lírai költőként szerzett tapasztalataik kulcsfontosságúnak mutatkoznak a beszélő és vágyakozó testről alkotott felfogásuk szempontjából, valamint a tekintetben, hogy a nyelv hogyan befolyásolja és akár (érzéki) gyönyört is teremthet, bonyolítva és gazdagítva a szeretetről és az Istennek rendelt teremtésről alkotott képet.

A könyv Dante és Petrarca népnyelvi és latin nyelvű írásainak összehasonlító, közeli olvasatán keresztül vizsgálja a költők sajátos felfogását e témákról, valamint az olyan kérdésekre adott válaszaikat, mint például: Miért beszél az ember? Milyen cél(ok)ra? Milyen formát öltenek szavaik és így vágyaik? És milyen nyelven írjunk verset? Francesca Southerden az oxfordi Somerville College középkori olasz nyelvének docense.