In the Footsteps of Dante: Crossroads of European Humanism
Dante, a zarándok, a szerző képe, aki makacsul előre tekint, a "Nagy Túlvilágot" (Manguel) keresi és építi.
Az ő nyomdokain járni tehát nem a múltba való visszatérést, a rebours-t jelenti, hanem a jövő iránti elkötelezettséget, az emberiség "transzhumanizációs" lehetőségeinek feltárását. Az önátlépésnek ezt a dinamikáját Dante humanizmusában (Ossola), amely az európai civilizáció számára az univerzalizmusra való hivatást követeli (Ferroni), a kötet három döntő mozzanatában elemzi: Először is, a szerző és az olvasó közötti emancipatorikus kapcsolat kialakulását (Ascoli), amelyben a szerzőség tekintély és nem hatalom, másodszor a látás mint tanulási folyamat és az eszkatologikus meghaladás horizontja felfogását (Mendona) végül a múlttal való kapcsolatot, amely soha nem pusztán monumentális, hanem etikailag és intertextuálisan dinamikus, az eredeti szentírási, középkori és klasszikus kultúra eredeti újraírásában (Nasti, Bolzoni, Bartolomei).
A hozzászólások másik csoportja Dante jelenlétének rekonstrukciójának szenteli magát a portugál irodalomban (Almeida, Esprito Santo, Figueiredo, Marnoto, Vaz de Carvalho): ők Dante művének innovatív hatását tanúsítják még a tőle távolabbi irodalmi hagyományokban is.