Darwin katedrálisa: Evolution, Religion, and the Nature of Society (Evolúció, vallás és a társadalom természete)

Olvasói vélemények

David Sloan Wilson „Darwin katedrálisa” című könyve a vallás mint a csoportkohéziót erősítő evolúciós adaptáció tudományos vizsgálatát kínálja. A könyv meggyőző érvként mutatja be, hogy a vallás funkcionális szerepet játszik a társadalmi fejlődésben, bár kissé sűrűn és tudományos igényességgel.

Sok olvasó értékeli a biológiát, szociológiát, antropológiát és pszichológiát integráló interdiszciplináris megközelítést, valamint a bemutatott éleslátó esettanulmányokat, különösen a judaizmus elemzését. Wilson tézise a vallás funkcionalitása és adaptív jellege mellett érvel, elmerülve a csoporton belüli versus csoporton kívüli erkölcs dinamikájában. A könyv elgondolkodtató hozzájárulásnak tekinthető a vallás emberi társadalomban betöltött szerepének megértéséhez.

A kritikusok megjegyzik, hogy a könyv nehezen olvasható és sűrű írása inkább hasonlít egy tudományos tankönyvre, mint elbeszélésre, ami elidegenítheti az általános olvasókat. Egyesek szerint Wilson nem támasztja alá kellőképpen kemény adatokkal a fő téziseit, és kritizálják azt is, hogy a csoportos szelekcióra összpontosít, más evolúciós dinamikák rovására. Kritika éri továbbá a keleti vallási hagyományok kizárását, valamint azt, hogy a könyv az összegzésre támaszkodik, ami az áttekinthetőség és a bevonódás hiányához vezet.

(32 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Darwin's Cathedral: Evolution, Religion, and the Nature of Society

Könyv tartalma:

A modern kor egyik nagy szellemi csatája az evolúció és a vallás között zajlik. Eddig teljesen összeegyeztethetetlen eredet- és lételméleteknek tartották őket. David Sloan Wilson Darwin katedrálisa című könyve radikális lépésre szánja el magát, és a kettő összekapcsolásával olyan evolúciós valláselméletet javasol, amely alapjaiban rengeti meg mind az evolúcióbiológiát, mind a társadalomelméletet.

Wilson szerint a kulcs az, hogy a társadalomra úgy gondoljunk, mint egy szervezetre, egy régi elképzelésre, amely az evolúcióbiológia legújabb fejleményei alapján új életre kelt. Ha a társadalom egy organizmus, akkor gondolhatunk-e az erkölcsre és a vallásra úgy, mint biológiailag és kulturálisan kifejlődött alkalmazkodásra, amely lehetővé teszi, hogy az emberi csoportok egységes egységként működjenek, nem pedig egyedek puszta gyűjteményeiként? Wilson számos bizonyítékot hoz fel erre a kérdésre, mind a biológiai, mind a társadalomtudományok területéről. A XVI. századi genfi kálvinizmustól a balinéz vízi templomokig, a vadászó-gyűjtögető társadalmaktól a városi Amerikáig Wilson bemutatja, hogy a vallások hogyan tették lehetővé az emberek számára, hogy közös cselekvéssel elérjék azt, amire egyedül soha nem lennének képesek. Egy fejezetben a megbocsátást evolúciós szemszögből vizsgálja, és azzal zárja a könyvet, hogy megvitatja, hogy minden társadalmi szervezet, beleértve a tudományt is, milyen előnyökkel járhatna, ha a vallás elemeit is beépítené.

A vallásos hívők gyakran hasonlítják közösségeiket az egyes élőlényekhez, sőt a rovarkolóniákhoz. Meglepő módon Wilson megmutatja, hogy szó szerint igazuk lehet. A minden művelt olvasónak szánt Darwin katedrálisa örökre megváltoztatja azt, ahogyan az evolúció, a vallás és az emberi társadalom közötti kapcsolatokat szemléljük.