Eduar Wechssler (1869-1949) filológus és irodalomtudós a jelen mű előszavában: „A Minnesang, amelyet először a provence-i trubadúrok, majd az északi franciák, németek, olaszok és portugálok adtak elő saját nyelvükön.
Az északi franciák és németek, olaszok és portugálok saját nemzeti nyelvükön adták elő, a legmagasabb értelemben egy új kultúra terméke és hordozója is volt. A művészetek e művészei mutatták meg azt az utat, amely a középkori rabságból a modern ember önfelszabadításához vezetett, amely először Olaszországban valósult meg, és amely a reneszánsz nevet kapta.
Ezek a lírai költők önvallomásban és tanításban egy e világra orientált, eudmonista és túlnyomórészt esztétikai világképet hirdettek. Nem véletlen, hogy ez az etikai felvilágosodás ugyanabból a talajból nőtt ki, mint az albigensek és a valdensek keresztény reformmozgalma. Ez utóbbiakhoz hasonlóan éles ellentétben állt az egyház uralkodó életértékével.
De mivel a kor szellemi hatalmai, az egyház, a feudális állam és a lovagiasság is megteremtették az új kultúra létfeltételeit és nevelési eszközeit, az emberiség új formációjának e képviselői szükségszerűen a régebbi kultúrából vették át nézeteik és gondolkodásuk formáit, amelyet ők maguk már kezdtek kinőni.” A korabeli értelmiségi mozgalom, az egyház, a feudális állam és a lovagiasság is megteremtette az új kultúra létfeltételeit és nevelési eszközeit. Az 1909-es eredeti kiadás újranyomása.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)