Ez a könyv az önéletrajzi elbeszélés etikai dimenziójával foglalkozik. Megmagyarázza, hogyan lehetséges az ember számára, hogy a számos szenvedéstörténeti tapasztalattal szembesülve, az önmagáról és önmagáról szóló történetek elbeszélésével bővítse a feltétel nélkülit az élet feltételrendszerében.
A másik fél így lehetőséget kap arra, hogy a másikon keresztül jobban megismerje önmagát, és ezáltal igényelje saját autonómiáját. Christine Lavant és Thomas Bernhard szövegeinek példáin keresztül mutatjuk be, hogyan épül fel az elbeszélő, az elbeszélt és a befogadó közötti összefonódás, és miért szükséges etikai szempontból reflektálni erre az összefonódásra.
A könyv a filozófia és az irodalomtudományok iránt érdeklődőknek, valamint mindazoknak szól, akik terápiás kérdésekkel foglalkoznak. Olvasása felvilágosít és gyönyörködtet.