Steller klasszikus műve, amely latinul 1751-ben, németül pedig 1753-ban jelent meg, tartalmazza a Steller-fóka (Hydrodamalis gigas) egyetlen tudományos leírását életnagyságban, valamint az első tudományos leírásokat a szőrmés fókáról vagy "tengeri medvéről" (Callorhinus ursinus), a Steller-fóka (Eumetopias jubatus) és a tengeri vidráról (Enhydra lutris).
A Steller-féle tengeri tehén szirén, vagyis lamantin volt, amely a Csendes-óceán északi részén és a Bering-tengeren élt. Az európaiak először 1741-ben fedezték fel, és 1768-ra kihalt.
Ez egy 30 láb hosszú, növényevő, akár 12 tonnát is nyomó vízi emlős volt, amely nagy csordákban élt Alaszka és Kamcsatka partjainál. Steller megfigyeléseit Vitus Bering második útjának részeként végezte, amelynek során a legénység 1741 novembere és 1742 augusztusa között 9 hónapig hajótörést szenvedett a Bering-szigeten.
