„...
A zenei érzékenység világát nyitja meg: átadjuk magunkat az új érzések élvezetének vagy ámulatának, és nagyon sokat megtudunk ennek a művészetnek az érzéséről, nagyon sokat megtudunk az eszmékről, amelyek megelevenítik. Debussyt tompa igazságtalansággal hasonlítják ahhoz, ami a legkevésbé hasonlít hozzá.
Beethoven diskurzusát és ékesszólását kérik tőle, miközben ő az ékesszólás nyakát csavarja. De miért nem kérdezik Tintoret Watteau bájáért? Azzal vádolják, hogy nincs meg benne sem Wagner ütőereje, sem ereje, aki éppoly nagy gondot fordít hatalmának elrejtésére, mint a nagy német arra, hogy azt sarokba szorítsa, talapzatára emelje, karddal, mellvérttel és a háború minden eszközével felfegyverezze...”.
