Dehumanizáció: A szervezett gyermekbántalmazás igaz története

Olvasói vélemények

Jennie Grace „Dehumanizáció” című könyve a szervezett gyermekbántalmazás megrázó, igaz történetét meséli el, rávilágítva a kiszolgáltatott gyermekek védelmére hivatott különböző rendszerek kudarcaira. A könyv az emberi lélek rugalmasságát tárja fel, miközben feltárja az ilyen visszaélések túlélőinek tragikus valóságát. Az olvasók szemfelnyitónak és szívszorítónak nevezték a könyvet, amely rávilágít arra, hogy a gyermekek védelme érdekében rendszerszintű változásokra van szükség.

A könyv jól megírt és magával ragadó, leköti az olvasók figyelmét. Erőteljes és inspiráló elbeszélést nyújt a túlélésről és az ellenálló képességről, felhívva a figyelmet a gyermekbántalmazásra és a védelmi rendszerek kudarcaira. Számos kritika értékeli Jennie bátorságát, hogy megosztotta történetét, és azt a reményt, amelyet a hasonló tapasztalatok által érintettek számára nyújt.

Több olvasó nehezen emészthetőnek találta a tartalmat, néhányan megemlítették, hogy a téma érzelmi súlya miatt nehéz volt olvasni. A bántalmazás és a rendszerek hibáinak szemléletes ábrázolása nyomasztó lehet, ami egyeseket arra késztetett, hogy rövid szakaszokban olvassák. Az első személyű nézőpont erős érzelmi reakciókat válthat ki, ami egyesek számára kihívást jelenthet.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Dehumanisation: A True Story of Organised Child Abuse

Könyv tartalma:

Nemkívánatos és hajléktalan az első naptól fogva: A szociális szolgálat talált Jennie-nek új otthont. Tragikus módon a szörnyű bántalmazás, a rendkívüli elhanyagolás, a veszteség és a megalázó megaláztatás brutális rendszerének rabszolgájává vált a nevelőszülőknél.

Ez zárt ajtók mögött folytatódott egy látszólag jól megbecsült háztartásban huszonhárom éven át. A nevelőcsalád eladta őt szervezett bántalmazási körök más beteges elkövetőinek. Mindkét nevelőszülő halála sem vetett véget az ocsmány bántalmazásnak, amely évtizedeken át folytatódott, mivel Jennie-t és fiát harminchatszori költözés ellenére is üldözték.

Jennie-nél kialakult a DID disszociatív identitászavar, hogy túlélje a traumatikus eseményeket, amelyeket egész életében elszenvedett.

Jennie csak a megrázó árulást ismerte - beleértve azt is, amit évekkel később a szociális szolgálat nyilvántartásából fedezett fel.

Hogy ő és a fia hogyan élték túl, felfoghatatlan, de Jennie figyelemre méltó rugalmassága átragyog, ahogy nem hajlandó feladni.

"Stabardékat felmentették a korábbi vádak alól, miszerint bántalmazták a rájuk bízott gyerekeket.".

"Megjegyezték, hogy Faith-et és Jennie-t valószínűleg szexuálisan zaklatják a Stabardok. Ha ezt kivizsgálnánk, akkor az lenne a problémánk, hogy ki gondoskodna ezekről a társadalomba nem illő emberekről.".

"Az a legjobb érdekük, hogy ott maradjanak, ahol vannak, mivel úgy vélik, hogy nem lesznek hosszú távú problémáik a bántalmazás következtében.".

"Ezek a gyermekek szerencsések, hogy tapasztalt nevelőszülőkhöz kerülhetnek.".

Szociális gondozási feljegyzések 1965-1974.

Jennie most beszél, segítve a szakembereknek, családoknak és gyerekeknek megérteni a bántalmazás csapdáját, empátiát és támogatást nyújtva, miközben a poklot reménységgé változtatja mások és saját maga számára.