Értékelés:
A „Dekolonizáló dialektika” kritikái élesen megoszlanak: egyes olvasók dicsérik a dialektikus elmélethez való éleslátó és szükséges hozzájárulását, különösen a gyarmatosítás kontextusában, míg mások hevesen kritizálják minőségét és koherenciáját. A támogatók dicsérik a szerzőt világos írásmódjáért és összetett gondolataiért, különösen azért, mert olyan teoretikusokat is beépített, mint Fanon és Dussel. A kritikusok szerint a könyv rosszul van megírva és nélkülözi az eredeti gondolatokat, és idő- és erőforrás-pazarlásnak bélyegzik.
Előnyök:⬤ A dekolonialista gondolkodás éleslátó feltárása
⬤ világos és világos írás
⬤ jelentős hozzájárulás a dialektikához
⬤ fontos filozófusok bevonása
⬤ összetett gondolatok szigorú elemzése
⬤ érvek szenvedélyes védelme
⬤ tanulságos és időszerű a kortárs baloldali viták számára.
⬤ Gyenge írásminőség
⬤ az eredetiség érzékelhető hiánya
⬤ a gondolatok összefüggéstelen bemutatása
⬤ az ellentétes nézetek elutasítása
⬤ néhány recenzens megkérdőjelezi a szerző szakértelmét és tisztánlátását
⬤ jelentős visszahatás valószínűleg a politikai félreértések miatt.
(45 olvasói vélemény alapján)
Decolonizing Dialectics
Az antikolonialista teoretikusok és forradalmárok már régóta a dialektikus gondolkodáshoz fordulnak, mint az elnyomó struktúrák és körülmények elleni harcuk központi fegyveréhez.
Ez a kapcsolat azonban sosem volt könnyű, mivel az antikolonialista gondolkodók ellenálltak a történelmi determinizmusnak, a teleológiának, az eurocentrizmusnak és a szinguláris hangsúlynak, amelyet egyes marxizmusok az osztályidentitásra helyeznek a faji, nemzeti és népi identitás rovására. Az elmúlt évtizedekben a dialektika és a posztkoloniális elmélet közötti konfliktus csak tovább mélyült.
A Dekolonizáló dialektikában Geo Maher feloldja ezt a zsákutcát azzal, hogy Georges Sorel, Frantz Fanon és Enrique Dussel munkásságát a kortárs venezuelai politikával hozza össze, hogy a gyarmatosítás és a rabszolgaság örökségei elleni küzdelemre alkalmas dialektikát fogalmazzon meg. Ez egy olyan dekolonizált dialektika, amely az állandó küzdelemre épül, amelyben a haladásért meg kell küzdeni, és amelyben maguknak a föld nyomorultjainak küzdelmei jelentik a történelmi mozgás egyetlen garanciáját.
