Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Decolonizing Qualitative Approaches for and by the Caribbean
A posztkoloniális karibi országokban dolgozó tudósokként arra neveltek bennünket, hogy a kutatásnak objektívnek kell lennie: mérhető hasznot kell hoznia a közjó számára, és számszerűsíthetőnek kell lennie, hogy a gazdasági növekedés érdekében a tudásalapú társadalmak fejlesztése érdekében általánosítani lehessen az eredményeket. Mi történik azonban akkor, ha maga a „kutatás” szó egy lekicsinylő kifejezést vagy a bizalmatlanság látszatát kelti? Smith (1999) az európai imperializmus és gyarmatosítás örökségeként beszél a kifejezés bizalmatlan jellegéről. Ennek fényében hogyan tudják a karibi kutatók a karibi népesség számára és által elismert és értékelt (őshonos) megismerési és megértési módszereket felhasználni? Hogyan tanulhatunk az olyan őslakos kutatási módszerekből, mint a Kaupapa Maori (Smith, 1999), és hogyan alakíthatjuk ki a kutatás emancipációs jellegű megértését? A dekolonizáló kvalitatív módszerek a kritikai elméletben gyökereznek, és a társadalmi igazságosság, az ellenállás, a változás és az emancipációs kutatás a Másikért és a Másik által (Said, 1978). Rodney (1969) öröksége a „megalapozásról” karibi orientált etnográfiai megközelítést nyújt az emberekről és a kultúráról való adatgyűjtéshez. Ez egy antiimperialista adatgyűjtési módszer, amely a társadalmi-gazdasági és politikai környezetre összpontosít a (poszt)gyarmati kontextusban.
Rodneyhoz hasonlóan más kritikus karibi tudósok is az ellenállás, a küzdelem (Chevannes, 1995; Feraria, 2009) és a dekolonizáló módszertanok középpontjába helyezték a kutatási diskurzust. Ez a javasolt szerkesztett kötet a dekolonizáló kvalitatív kutatás innovatív felhasználásának kollektív ösztöndíját fogja nyújtani. A dekolonizáló kutatás elméletalkotásához és lefolytatásához azt lehet állítani, hogy a kutatót mint önmagát és mint a Másikat is meg kell kérdőjelezni. Az autoetnográfiai ontológiából kölcsönözve, a kutató vagy a vizsgáló felismeri az ént mint mértékegységet, és összehangolt erőfeszítéseket tesz arra, hogy folyamatosan lássa az ént, látva az ént a másikon keresztül és másként (Alexander, 2005; Ellis, 2004). A kérdezésnek ez a szintje olyan keretrendszereket igényelhet, mint az ésszerű humanizmus, amelyben a kutató és a kutatott szerepének világos megértése van fiziológiai és pszichoszociális szempontból. Ezt követően a kutató jobban felkészül a dekolonizáló módszertanokról szóló diskurzusra. A karibi térségben a kvalitatív kutatás eredete a politikai és gazdasági diskurzusokra - marxizmus, posztkolonializmus, neokolonializmus, kapitalizmus, liberalizmus, posztmodernizmus - vezethető vissza, amelyek megkérdőjelezték a megismerés és a tudás felépítését. Evans (2009) a kvalitatív kutatás eredetét a rabszolgák elbeszéléseihez, a tulajdonosok naplóihoz, a misszionáriusok jelentéséhez és az útleírásokhoz vezette vissza.
A karibi térségben közös annak megértése, hogy a kutatás gyarmati öröksége hogyan tette nevetségessé a szóbeli hagyományokat, a nyelvet és a megismerés módját, gyakran értéktelenné és következetlenné téve azokat. Ez a javasolt szerkesztett kötet elismeri a karibi és a tágabb karibi diaszpórában a minőségi kutatás dekolonizációs megközelítéseinek jelentőségét. Elsősorban a bölcsészettudományok, a társadalomtudományok és a neveléstudományok területén és azokon belül is a tudósok, oktatók/kutatók és hallgatók közönségét célozza meg. Ez a javasolt kötet a dekolonizációs módszertanokkal foglalkozó kutatók közössége számára nyújtaná a nagyon szükséges ismereteket és a legjobb gyakorlati stratégiákat. Emellett ez a kötet lehetővé teszi az olvasók számára, hogy új kutatási tervezési elképzelésekben gondolkodjanak, amelyek a tudás, a közösségek és a résztvevők javára dekonstruálják a hatalmat és a kiváltságokat. A kötet kulcsfontosságú célkitűzéseket, irányokat és kereteket fog felvetni a kvalitatív kutatás normatív, nyugatias és hegemón megközelítéseinek mélyebb megvitatásához és kikérdezéséhez. Végül a kötet szívesen látja a dekolonizáló módszertanok alkalmazásáról szóló empirikus tanulmányokat és a kritikai diskurzust keretbe foglaló elméleti tanulmányokat.
