Déli vizek: A bőség határai

Olvasói vélemények

A könyv a déli folyók és a vízhasználat átfogó vizsgálatát kínálja, olyan témákat tárgyalva, mint a halászati jogok, a vízkészletekkel kapcsolatos állami konfliktusok és a különböző vizes élőhelyek összehasonlítása. Bár a könyv jól kidolgozott, a speciális témája miatt a vonzereje korlátozott lehet.

⬤ Jól kutatott és jól megírt
⬤ lényegretörő fejezetek, különösen a vízhez való hozzáférési jogokról és az Everglades és az Atchafalaya összehasonlításáról
⬤ az állami vízügyi konfliktusok és a jövőbeli vízhiány lehetőségeinek időszerű tárgyalása.

⬤ A téma az általános olvasók számára homályosnak és túlságosan speciálisnak tűnhet
⬤ a hangsúly elsősorban a folyókon és az édesvizeken van, nem pedig a sós vizeken vagy a torkolatokon
⬤ egyes fejezetek nem biztos, hogy a szélesebb közönséghez is eljutnak.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Southern Waters: The Limits to Abundance

Könyv tartalma:

A víz a történelem során mindig is meghatározta a Délről alkotott képeket, Hernando de Soto 1541-es Mississippi átkelésétől kezdve a Katrina hurrikán utáni tragikus áradásokig, amelyek az Öböl déli részén zajlottak. Ezek a képek azonban csak a történet felét mesélik el: mivel a városi, ipari és népességnövekedés soha nem látott vízigényt támaszt Délvidéken, a szennyezés és a vízhiány problémái egyre sürgetőbbé válnak. A Déli vizek: A bőség határai című könyvben Craig E. Colten azzal foglalkozik, hogy a déliek - egy bizonytalansággal teli környezetben - hogyan tudnak megbirkózni a túl sok víz és az elégtelen víz kettős kockázatával.

Az első európai telepesek megérkezése óta a déli lakosok a terület bőséges vizeinek maximális kiaknázására és ellenőrzésére törekedtek, nagy összegeket fektetve a vizes élőhelyek lecsapolásába és hatalmas árvízvédelmi projektekbe. A déli vízi utakkal kapcsolatos viták majdnem ugyanilyen régre nyúlnak vissza: a halak vándorlásának malomgátakkal való akadályozása már a gyarmati korszakban új politikákat váltott ki a vízi élővilág védelmére. Colten szerint az ilyen konfliktusok, amelyek a huszadik század közepének robbanásszerű urbanizációja óta drámai mértékben fokozódtak, csak egyre gyakoribbá és intenzívebbé válnak, és a fenntartható használat felé való elmozdulást nemzeti szükségszerűséggé teszik.

A déli vizek változó felhasználásának és visszaélésének nyomon követésével Colten döntő betekintést nyújt a víz összetett történelmi földrajzába az egész régióban. A Déli vizek, amely mesteri elemzés arról, hogy az elmúlt nemzedékek miként hasznosították és fogyasztották a vizet, egyben útmutatóként is szolgál ahhoz, hogy a vízhasználatunkat úgy alakítsuk át, hogy megbirkózzunk ennek az egykor bőséges erőforrásnak a fenyegető hiányával.