Délkelet-ázsiai harcművészetek: Kambodzsa, Mianmar, Thaiföld, Vietnam

Olvasói vélemények

A könyvet kritizálják, hogy felületes, és csak a sportorientált harcművészetekre összpontosít, és nem foglalkozik mélyrehatóan a különböző országok hagyományos harcművészeti módszereivel. Inkább kivonatgyűjteménynek, mintsem összefüggő útmutatónak írják le. Néhány olvasó azonban értéket talált a megadott edzési hivatkozásokban és az egyes harcművészetekről szóló konkrét cikkekben.

⬤ Érdekes cikkeket tartalmaz a vietnami és burmai harcművészetekről
⬤ jó edzési referenciaként szolgál
⬤ betekintést nyújt a harcművészetek szabályaiba.

⬤ Felületesen a sportművészetekre összpontosít
⬤ nem foglalkozik a valódi harcmodorral
⬤ inkább kivonatgyűjtemény, mint eredeti tartalom
⬤ pontatlanságokat tartalmaz a harcművészetek eredetét illetően.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Southeast Asian Martial Arts: Cambodia, Myanmar, Thailand, Vietnam

Könyv tartalma:

Milyen harcművészetek kapcsolódnak Thaiföldhöz, Vietnamhoz, Kambodzsához és Mianmarhoz (Burmához)? Mi teszi őket egyedivé más ázsiai harcművészeti rendszerekhez képest? Ez az antológia egy kényelmes gyűjtemény, amely ezeknek a területeknek a harcművészeteire összpontosít, mint például a Muay Thai ismert művészetére, valamint a vietnami Than Quyen, a burmai bando és a kambodzsai leth wei kevésbé ismert művészeteire. Az első fejezetben a David Allan a bangkoki Lumphini Stadionba vezeti be az olvasót, hogy szöveggel és fotókkal szemtanúja lehessen a harcosok kick-box-technikájának és etikettjének. Azt is megörökíti, hogyan játszanak a zenészek és a helyiek az egyes eseményeken, a szurkolás és a fogadások érzelmi túláradásával. Jeremy Skaggs Thaiföldre akart menni, hogy a legjobb Muay Thai harcosokkal edzzen. Az ő fejezetében az olvasók újra átélhetik az élményeit a szöveg és a kiváló fényképek segítségével. Beszámol a thaiföldi utazásról, a napi edzésrutinról, az ottani mindennapi életről és egy éjszakáról a Lumphini Stadionban. Jason Tran harmadik fejezete bemutatja That Son Than Quyen "szellemformáinak" eredetét és funkcióit, amelyeket valós és mitikus állatok ihlettek. Ezt úgy éri el, hogy Than Quyent szembeállítja a kínai utánzó stílusokkal, nyomon követi a vietnami vallás és babonák fejlődését, és feltárja a földrajzi és kulturális elemek hatását.

A következő fejezetben Scott Mallon beszámol a Mianmarba és Kambodzsába tett kirándulásairól, hogy első kézből ismerje meg az ottani őshonos harcművészeteket. Beszámol a Muay Thai-szerű rendszerekről, azok hasonlóságairól és különbségeiről, valamint a különleges kulturális légkörről, ahol ezek a művészetek megtalálhatóak. Kiváló fotóanyag emeli ki a harcművészeket. Loh Han Loong fejezete túlmutat a thai-boxról alkotott általános nézeteken, kritikusan vizsgálva azt, ahogyan a Muay Thai-t nem tudományos forrásokban, például cikkekben és weboldalakon ábrázolják. Az a mód, ahogyan a Muay Thai a populáris kultúrában megjelenik, nem egyszerűen a történelmi tények eredménye, hanem a thai nemzet mítoszának és a thai kultúra egyediségének megteremtése. Dr. Winborne hosszú utolsó fejezete a bando rendszerre összpontosít. Fejezete az ősi burmai harci hagyományokat és azok fejlődését a mai harcművészeti gyakorlatokig vizsgálja. A bando a jelenleg Mianmar néven ismert délkelet-ázsiai országból származó ütésmódok, grappling technikák, fegyveres megközelítések és gyógyító stratégiák zökkenőmentes ötvözete. Ezt az átfogó önvédelmi rendszert kiemelkedő mesterek és gyakorlók dokumentált szempontjai alapján tekintjük át és elemezzük. A bando rendszer alapjául szolgáló filozófiát és elveket is tárgyaljuk.

Ez az antológia tömör áttekintést nyújt a Kambodzsa, Mianmar, Vietnám és Thaiföld földrajzi területéhez kapcsolódó történelemről, kultúrákról és harcászati rendszerekről. Akár ismeri ezeket a harci hagyományokat, akár nem, az olvasók számára a fejezetek informatívak és a fényképezés élvezetes.