Demokrácia az állam ellen: Marx és a machiavellista mozgalom

Olvasói vélemények

Miguel Abensour könyve az állam elsorvadásának Karl Marx és Friedrich Engels által elképzelt gondolatát vizsgálja, és azt állítja, hogy az igazi demokrácia nem az államhatalom fokozatos csökkenéséből, hanem az ellene folytatott aktív küzdelemből ered. Abensour újra átnézi Marx korai írásait, hogy felfedezze a demokrácia egy másfajta értelmezését, amely az ellenállást és a lázadást hangsúlyozza. Kritizálja az államról alkotott hagyományos nézeteket, és Marx gondolatait Machiavelli gondolataival hangolja össze, a status quo-t megkérdőjelező politikai elkötelezettséget szorgalmazva. A „lázadó demokrácia” fogalma központi téma, párhuzamot vonva olyan történelmi eseményekkel, mint a francia forradalom és a párizsi kommün.

A könyv Marx nézeteinek új értelmezését kínálja, betekintést nyújtva a demokrácia és az ellenállás kapcsolatába. Feleleveníti az „igazi demokrácia” mint aktív küzdelem, nem pedig passzív állami mechanizmus eszméjét. Abensour eklektikus filozófiai hivatkozásai gazdagítják a vitát, és összekapcsolják Marx gondolatait a történelmi és kortárs politikai gondolkodással.

Egyes olvasók számára a filozófiai mélység és a történelmi hivatkozások kihívást jelenthetnek vagy nyomasztóak lehetnek. Marx eszméinek a libertarianizmushoz való kapcsolása ellentmondásosnak tűnhet, és az állam kritikája nem biztos, hogy visszhangra talál azoknál, akik hisznek az állami struktúrák szükségességében a kormányzáshoz.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Democracy Against the State: Marx and the Machiavellian Movement

Könyv tartalma:

A "Hegel jogfilozófiájának kritikájában" a fiatal Marx elliptikusan utal az "igazi demokráciára", amelynek megjelenése kéz a kézben járna az állam eltűnésével. MiguelAbensour szigorúan értelmezi ezt a korszakalkotó szöveget, és egy "ismeretlen Marxot" tár fel, aki aláássa a demokrácia és az állam azonosítását, és védelmezi a politika történelmileg elfedett formáját.

Az igazi demokrácia nem vonja maga után az állam politikai és gazdasági hatalmát, de nem is álmodik egy poszt-politikai társadalomról. Éppen ellenkezőleg, a demokrácia harcát a permanens küzdelmek nyilvános szféráját feltaláló ademos vívja, a politikai bürokráciával és képviselettel szemben álló apolitika. A demokráciát egy olyan nép "nyeri meg", amely előre tudja, hogy a politikai szféra bármilyen felbomlása a maga függetlenségében, bármilyen alárendelése az államnak egyenlő a valóban emberi lét megszerzésének és visszanyerésének helyszínének megsemmisítésével.

Marx e kifejezetten heterodox olvasatában Miguel Abensour a "lázadó" demokrácia elméletét javasolja, amely a politikai szabadságot az uralom élő kritikájának szinonimájává teszi.