Demonialitás: Incubi and Succubi: A Book of Demonology

Olvasói vélemények

A könyv vegyes kritikákat kapott, sokan dicsérik a modern fordítást és a lebilincselő írásmódot, míg mások kritizálják, hogy nem elég mély a démonológia és túlságosan az egyház szemszögére összpontosít.

⬤ Karizmatikus és magával ragadó írás; könnyen olvasható még az okkultizmusban járatlanok számára is.
⬤ Kiváló minőségű fizikai megjelenés, szép borítótervezéssel.
⬤ Lenyűgöző betekintést nyújt a reneszánsz teológiába és démonológiába.
⬤ Minden okkult könyvtár értékes kiegészítőjeként ajánlott.
⬤ Egyedülálló perspektívát és kontextust kínál a témához.

⬤ Néhány olvasó szerint a könyv túlságosan prédikáló jellegű, és nem tartalmaz érdemi démonológiai információkat.
⬤ A szöveg egy része latinul van, ami kihívást jelenthet a nyelvben járatlanok számára.
⬤ Néhány kritika megemlítette a fizikai példányok rossz nyomtatási minőségét.
⬤ Néhányan úgy érezték, hogy a könyv sovány és nem elég mély, felesleges információkat ismételget.

(72 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Demoniality: Incubi and Succubi: A Book of Demonology

Könyv tartalma:

Ez a 17. századi démonológiai értekezés, amelyet a tekintélyes teológus, katolikus pap és ördögűző, Sinistrari atya írt, a szellemek egy különleges osztályát, az incubus és succubus nevű szellemeket vizsgálja. Ezek a kisebb démonok szexre vágynak, és gyakran alvás közben támadják meg áldozataikat. Bár az incubusokat és a succubusokat kevésbé tartják veszélyesnek, mint a megszálló démonokat, mégis könyörtelenül hajszolják vágyaikat, és erőszakossá válnak, ha ellenállnak nekik.

A Demoniality újszerű elméleteket terjeszt elő az okkult biológiáról, azt állítva, hogy a démonok képesek újraéleszteni a holttesteket, hogy szexeljenek, és démoni maggal termékenyítik meg az áldozatokat, hogy "magas, szívós, merész és gonosz" utódokat hozzanak létre. A boszorkányság és a szexuális bűn szakértőjeként Sinistrari tisztelendő atya a kapcsolódó jelenségekről szóló fejezeteket is tartalmazott, többek között: bestialitás, nekrofília, démoni paktumok, boszorkányság, boszorkányjelek, ördögimádat és mágikus lények, mint a faunok, kentaurok és manók.

Sinistrari atya egy tanult ferences szerzetes volt, aki deduktív érveléssel vizsgálta a szellemvilág jellemzőit. Például, van-e a démonoknak tömegük? Arra a következtetésre jutott, hogy igen, de azt is megállapította, hogy porózusak - lehetővé téve természetfeletti képességeiket, hogy áthaladjanak tárgyakon és megjelenjenek a semmiből. A démoni szellemeket a cselekedeteik alapján is osztályozta, kifejtve, hogy egyesek boszorkányokkal vagy varázslókkal kötött korrupt paktumokat keresnek, míg mások élősködnek, és válogatás nélkül támadnak ártatlanokra.

A démoni viselkedés alapkönyveként a Démonalitás rendkívül részletes. Sinistrari atyát a kor tudományaiban képezték ki, beleértve a gyógynövénytan, az alkímia, az elemek, a humorok és a boszorkányság tüneteit - még a hírhedt inkvizíció tanácsadójaként is szolgált. Emiatt a diagnózisokra és a kártevők kiűzésére szolgáló gyógymódokra összpontosít, alkímiai ismereteit felhasználva gyógynövényes formulákat dolgoz ki a démonok sajátos elemi természetének ellensúlyozására. Ezek a bonyolult gyógynövényreceptek hasonlítanak a mágusok grimoire-jában vagy a boszorkányok árnyékkönyvében található elixírekhez.

A könyv címe a bestialitás szóval való játék, amely Sinistrari atya meggyőződését fejezi ki, hogy a démonokkal való közösülés hasonlóképpen bűnös cselekedet és bűncselekmény. De bár az incubus és a succubus gonosz tetteket elkövető szellemek, Sinistrari atya nem utasítja el az üdvösségüket. Azt a teológiai érvet hozza fel, hogy ezeknek a kisebb démonoknak van lelkük, és meg lehet őket menteni a kárhozattól. Megkülönbözteti őket a közönségesebb fajtától, amelyek hajlamosak az embereket félelmetes módon megszállni. Bizonyítékként bemutatja, hogy ez utóbbi démonosztály nagyon fél a vallási ereklyéktől, míg az inkubusok és a succubusok nem tiltakoznak, ha jelenlétükben vannak: Sinistrari szerint ez egyértelmű bizonyíték arra, hogy nem kárhozottak, hanem valószínűleg a limbóban vannak.

Sinistrari atya korának kiemelkedő ördögűzőjeként rendszeresen találkozott a démoni tevékenység áldozataival. A szenvedők közül ironikus módon sokan Isten szolgálatában álló apácák és papok voltak, vagy a gondjaikra bízott emberek. Az egyik történetben egy fiatal, nemesi származású leányt romantikusan üldöz egy szellem, aki a szüzessége miatti frusztrációból végül megtámadja őt. Egy másik történet egy apácáról szól, aki eltűnt a cellájában, ahol két hangot hallanak, valamint nyögést és ágyának nyikorgását. Egy rivális apáca lyukat fúrt a válaszfalon, és egy vonzó fiatalembert látott a nővérével feküdni, aki rejtélyes módon eltűnt, amikor a két apáca szembesült vele.

A démoni támadásra való utalásokat négyezer évvel ezelőtt kőbe vésték, jóval azelőtt, hogy Jézus Krisztus, a legnagyobb ördögűző a földön járt volna. A kereszténység térhódításával az ezekkel a lényekkel való találkozások gyakran erkölcsi fogalmakkal lettek megfogalmazva. Sinistrari atya más megközelítést alkalmazott: a teológia, a történelem és a tudomány mellett az észt is alkalmazta e különös jelenség megértéséhez. Az eredmény ez az érdekes értekezés.