A szerző a szemantikai minimalizmus egy új változatát javasolja, amely az antiintentionalizmust (azt a nézetet, amely szerint a kimondott mondatok szemantikai tartalma független a beszélő szándékaitól) a proposicionalizmus elutasításával kombinálja (azt a nézetet, amely szerint a kimondott mondatok szemantikai tartalma mindig eléri a propozíció szintjét, azaz egy olyan tartalom, amely potenciálisan egy attitűd tárgyaként szerepelhet).
A demonstratív kifejezések sajátosságait vizsgálva, mint minimalista beszámolójának próbakövét, a szerzőnek az igazságfeltétel fogalmának a propozíció fogalmától való függetlenítésével sikerül az igazságfeltételes beszámoló keretein belül maradnia, miközben figyelembe veszi, hogy a demonstratív kifejezések referenciái nem határozhatók meg a beszélői szándékokra való hivatkozás nélkül.