Amióta W. E.
B. du Bois a rabszolgák önfelszabadítását az amerikai polgárháború alatt "általános sztrájkként" fogalmazta meg, a munkástörténet nyelvezete tájékoztatja a rabszolgaság tudományos értelmezését. Bár az ültetvény és a gyár analógiájának nyilvánvaló korlátai vannak, a történészek úgy értelmezték a rabszolgákat és a rabszolgatartókat, mint akik felismerhető küzdelmeket folytattak a munka sebességéért, az idő és a szakértelem tulajdonjogáért, valamint a munkafolyamatot szabályozó informális jogokért és kiváltságokért.
A marxista kategóriákban gyökerező régebbi materialista történetírásnak azonban nem mindig sikerült megragadnia a faji dominancia és az ember árucikké válásának dinamikáját, amely az amerikai rabszolgarendszer középpontjában állt. A "kapitalizmus új története" kínálta az egyik megoldást, nevezetesen a rabszolgaság szilárdan beágyazását a kapitalista termelési módba, amelynek a "szabad" munkába való befektetése mindig is inkább retorikai, mint valós volt.
Most talán egy másik válasz bontakozik ki a tudósok által "új materializmusnak" nevezett megközelítésen keresztül, amely az emberi és nem emberi összefonódások köré szerveződik, és a dolgokkal, hálózatokkal és szerelvényekkel kapcsolatos legújabb elméleti munkákra támaszkodik. Ez az előadás ennek az "új materializmusnak" a rabszolgaság történetére, és ezen keresztül általában a munka történelmére gyakorolt hatásait vizsgálja.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)