Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Dél-Amerika közepén, a Rio Parana partján, amikor a 17.
században Németországban 30 évig dúlt a háború, a jezsuiták a guarani indiánokkal együtt olyan államszerű közösséget hoztak létre, amelyet az emberiség történelmének legszebb lapjai közé kell sorolni, és amelyet a francia felvilágosodás filozófusa, Voltaire az „emberiség diadalának” nevezett. 170 évvel azután, hogy ennek a mai mércével mérve is leghaladóbb „államnak” a portugál és spanyol gyarmatosító hatalmak brutális pusztítást végeztek, egy felső-sziléziai fiatalember misszionáriusként, majd később püspökként utazott ebbe a térségbe, hogy a dzsungel által benőtt, elpusztított katedrálisok romjain új közösségi életet alapítson.
Egy magyar misszionárius izgalmas útjáról is beszámolunk, aki Brazília északkeleti részén, a Sertao forró, száraz övezetében, nehéz körülmények között találta meg életfeladatát.
