A 14. század második felében egy névtelen szerző által írt Niederrheinischer Orientbericht nemcsak irodalmi és általános történeti szempontból jelentős, mert a Közel-Keleten szerzett tapasztalatok első német nyelvű beszámolójának tekintik.
Nyelvtörténeti szempontból is nagy értéket képvisel, mivel a késő középkor ripuari nyelvének egyik kevés irodalmi forrása. Ez a tanulmány az első, amely mindkét létező szövegtanú teljes, kéziratszerű kiadását bemutatja.
A hagyományra, eredetre és tartalomra vonatkozó vizsgálatok, valamint a szövegrészek részletes kommentárja új ismeretekkel szolgál a szöveg megértéséhez. A részletes nyelvészeti elemzés, amely a kiadás mellett a munka második fókuszát képezi, kiegészítő módon járul hozzá a ripacsnyelvészeti kutatáshoz.