Értékelés:
Eliza Raine „Hades Tribunale” című trilógiája új megközelítésben mutatja be Perszephoné és Hádész mítoszát, követve Perszephonét, aki Zeusz elrablása után veszélyes próbákon kénytelen részt venni az alvilágban. A trilógiát lebilincselő cselekménye, érzelmi mélysége és fantáziadús jelenetei miatt tartják számon, bár néhány helyesírási hiba és tempóprobléma miatt kritika érte, különösen az utolsó könyvben.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és izgalmas elbeszélés
⬤ erős karakterfejlődés
⬤ jól integrált görög mitológia
⬤ érzelmes és izgalmas pillanatok
⬤ fantáziadús leírások
⬤ kielégítő és izgalmas cselekményfejlődés
⬤ lebilincselő szerelmi történet.
⬤ Helyesírási hibák jelenléte
⬤ némi tempóprobléma az utolsó könyvben
⬤ bizonyos karaktereket jobban ki lehetett volna fejleszteni
⬤ az utolsó könyvet gyengébbnek érzik, mint az első kettőt
⬤ egyesek szerint az érzelmi dilemmák ismétlődnek vagy túlzóak.
(46 olvasói vélemény alapján)
Az alvilág görög istene teljesen felforgatta az életemet, és most megkérdőjelezek mindent, amit eddig tudni véltem az életemről.
És most már azt sem tudom, ki vagyok. Háború dúl a mellkasomban, hogy összeegyeztetjem a több mágia iránti vágyamat azzal a tudattal, hogy mit tesznek ezek az erők az Olümposz népével. Amit talán már tettek velem a múltban.
Tudom azonban, hogy az érzéseim Hádész iránt igazak. A Holtak Ura sokkal több, mint amire valaha is számítottam, és valami bennem rájön, hogy nekem ugyanúgy szükségem van rá, mint neki rám. De lehet, hogy nem élném túl elég sokáig, hogy keressem a módját annak, hogy együtt lehessünk, mert Hádész törvényszéke, a többi olimpikon és egy gyilkos idegen mind az életemet akarják.
Hádész szerint egy ilyen fényes fény nem maradhat fenn a sötétségben. De nem vagyok benne biztos, hogy nélküle érdemes élni.
