A háború utáni vita és a békemozgalom keretében az 1980-as évek elején néhány városban felmerült a dezertőrök emlékműveinek felállítására vonatkozó igény.
Ez éles ellentétben állt a dezertőrök korábbi megítélésével: addig a közvélemény gyáváknak és tolvajoknak tekintette őket. A tanulmány nemcsak az ilyen emlékművek felállításával foglalkozik, hanem általánosabban a dezertálás fogalmának közfelfogásával - különösen a nemzetiszocializmus kontextusában.
A tanulmány elemzi e diskurzus változását az 1980-as és 1990-es években. Két példaértékű emlékmű-diskurzus segítségével összekapcsolja a helyi mikroszintet a szövetségi köztársaság makroszintjével, és bemutatja ezek kapcsolatát.