Design, Mediation, and the Posthuman
Bár a technológia fejlődése folyamatosan a virtuális létezés felé tolja az életet, az elmúlt évtizedben újra előtérbe került az anyagiság. A Design, mediáció és a poszthumán tanúságot tesz arról, hogy irodalomelméleti szakemberek, digitális humanisták, retorikusok, filozófusok és tervezők milyen figyelmet fordítanak a megmunkált környezetre, arra, ahogyan a műtárgyak közvetítik az emberi kapcsolatokat, és egy olyan világ konstitúciójára, amelyben az emberek és a dolgok közötti határvonal látszólag megszűnt.
A fejezetek arra a kérdésre reflektálnak, hogy milyen mértékben kellene úgy tekintenünk az emberekre és a nem emberi műtárgyakra, mint amelyek egyenlő cselekvési és életképességgel rendelkeznek, valamint arra, hogy a technológiai közvetítés milyen módon kérdőjelezi meg a humanizmus és az antropocentrizmus központi alapelveit. Az ember és tárgy kapcsolatának kortárs elméletei előrevetítik a poszthumán megérkezését, amely már nem futurisztikus vagy tudományos-fantasztikus fogalom, hanem inkább a jelen, sőt a múlt leírása.
A poszthumánról szóló vitáknak már hosszú története van olyan területeken, mint az irodalomelmélet, a retorika és a filozófia, és mivel a tervezés és a technológia fejlődése egyre inkább a mindennapi élet egyre több aspektusát közvetítő, egyre inkább bevonható tárgyakat eredményez, szükségessé válik a tervezés, a technológiai közvetítés és a poszthumán metszéspontjainak szisztematikus, interdiszciplináris, kritikai vizsgálata. Így ez a gyűjtemény különböző tudományágakat hoz össze, hogy elősegítse a filozófiát, retorikát, esztétikát és tudományt érintő jelentős technológiai kérdésekről folytatott párbeszédet.