Desperadoes-Musical Conquerors

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Könyv tartalma:

A Desperadoes közel hat évtizede áll a pán világának élén, és a világ legjobb steel zenekaraként öregbítette hírnevét.

Laventille dombjairól, amelyek Trinidad és Tobago fővárosára, Port of Spainre néznek, a Desperadoes hangja az egész világon visszhangzik, magával ragadja a közönséget és hűséges rajongókat szerez.

A legendás Rudolph Charles vezetésével a Desperadoes 1965-ben kezdte meg felemelkedését a pánsípok elsőségére a Prime Minister's Best Village Trophy-val; ezt követte 1966-ban az első a 12 (2020-ig) Panorama bajnokságból; Triple Crown (szintén 1966-ban); Champion of Champions (1967 Steelband Music Festival); háromszoros győzelem (1986/1988/1992 Steelband Music Festival).

A zenekar a művészeti forma fejlődéséhez való hozzájárulásáért nemzeti díjban is részesült.

A Desperadoes név mára a kiválóság és a teljesítmény szinonimájává vált, és ennek eredményeként a zenekar a nemzeti büszkeség szimbólumává vált, az emberek kelettől nyugatig, északtól délig felismerték, hogy a tartalom mindig felülmúlja a stílust, és hogy a hosszú élet - a csúcson maradni, és ezt kitűnően csinálni, úgy tűnik, örökké - a nagyság igazi mércéje.

A Despers, ahogyan a zenekart itthon előszeretettel hívják, Trinidad és Tobago partjain túl is elterjesztette hírnevét.

Fellépett a legnagyobb külföldi koncerttermekben - Carnegie Hall, Apollo Theater, Brooklyn Academy of Music, Philadelphia Academy of Music és Kennedy Center az Egyesült Államokban, valamint a londoni Royal Albert Hallban.

Dr. Nelson N. Foote amerikai szociológus 1970-ben megjegyezte: "A Despers más steelbandákat is utánzásra késztetett a hangzással, amit fejlett hangszereiken elérnek, az általuk játszott feldolgozások kifinomultságával és ragyogásával, de mindenekelőtt jellegzetes stílusukkal...

"Amit a népszerű rockdallamokkal művelnek, az minden más generáció számára örömtelivé teszi a rockot; amit a klasszikusokkal művelnek, az visszahozza a fiatalságot a nagy hagyományhoz.

"Valóban, nem ritka, hogy amikor a Desperek friss zsenialitásukat olyan régi harci lovakra alkalmazzák, mint a Finlandia vagy a Tell Vilmos nyitány, egész közönségeket látnak felállni, akiket éljenzés és a visszafojtatlan érzelmek könnyei ragadnak el.".".

Miután a Despers 1987 tavaszán Offenbach Orfeusz az alvilágban című művével lázba hozta a Carnegie Hall közönségét, Skitch Henderson, a New York Pops Orchestra karmestere bevallotta: "Kemény zenekarom van, de a fiúknak leesett az álluk, és nem csukták le, amíg Despers be nem fejezte a játékot.".

Hozzátette: "Régebben azt gondoltam, hogy a hangszer korlátozott, de többé már nem. A Despers a klasszikus zene ezen előadásának Rolls Royce-a.".

"Hogy merre tovább a Despers? " - tette fel költői kérdést Dr. Foote a kritikájában. Értékelése ma is ugyanolyan tanulságos, mint akkor.

"A közönség, amely már hallotta őket" - mondta - "tudja, hogy sokkal többeket kellene elérniük. Az a közönség, amelyik még nem hallotta őket, egyszerűen nem tudja elhinni, amit róluk hall. Úgy tűnik, nincs pótlék... Ahogy számtalan ember felkiált egy-egy koncert után, hallani kell őket, hogy elhiggyék.".

Az említett kritika óta a Desperadoes zenészei újabb és újabb rajongókat hódítanak meg egyedi stílusú zenéjükkel. És továbbra is uralják a nagy versenyeket, mint például a 2020-as Panorama Trinidad és Tobagóban.