Diachronic Slavonic Syntax: Traces of Latin, Greek and Church Slavonic in Slavonic Syntax
Az egyházi nyelveknek, a görögnek, a latinnak és az egyházi szlávnak a szláv standard nyelvekre gyakorolt hatását a kontaktnyelvészet elméleti keretei között még mindig nem elemezték szisztematikusan. Ez a kötet korpuszadatokra támaszkodva az „írásbeliség nyelvi kontaktusának”, azaz a csak írott változatban és csak formális regiszterekben használatos fajták közötti kontaktusnak a fényében kínál számvetést.
A középkori Slavia Romana-ban a latin nyelvet irodalmi nyelvként használták; a görög volt az egyházi szláv nyelv forrásnyelve, amely viszont számos szláv nyelvű közösség irodalmi nyelve volt, és így óriási hatással volt a modern szláv standard nyelvek fejlődésére. A könyv mélyreható elemzéseket kínál a latin nyelvnek a standard előtti szláv nyelvváltozatokra gyakorolt hatásáról, a görög nyelvnek az (ó)egyházi szláv nyelvre gyakorolt hatásáról, valamint az egyházi szláv nyelvnek az ó- és modern orosz nyelv forrásnyelveként betöltött szerepéről.
A hozzászólások olyan (morfo)szintaktikai jelenségeket tárgyalnak, mint a nem véges mondatok, a relatív mondatok, a szórend, az eset- és időalakok használata és funkciója. A kötet a nyelvi kontaktus és a szintaktikai kérdések iránt érdeklődő szlavistáknak, általános nyelvészeknek és a klasszikus filológia művelőinek szól.