Értékelés:

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Dialectic and Gospel in the Development of Hegel's Thinking
Hegel a tizenkilencedik század első éveiben érett filozófussá, és hatalmas szellemi küzdelmek árán kifejlesztette a dialektika mint a traumatikus történelmi változások racionális megértésének módszere rendkívül eredeti koncepcióját. Ugyanakkor folytatta a korábban megkezdett folyamatot, a keresztény evangéliummal és annak történelmi ethoszával való kritikus foglalkozást.
Hegel fiatalkorának nagy részét azzal töltötte, hogy reagált erre a drámára és annak kulturális kifejeződésére. Mire korai remekművét, A szellem fenomenológiáját (1807) kiadta, már megtalálta annak zseniális módját, hogy a történelmi tapasztalat új, dialektikus felfogásával ellenpontozva rekonstruálja azt. A Dialektika és evangélium Hegel gondolkodásának fejlődésében című könyv ennek a kölcsönhatásnak a történetét meséli el, ahogyan az Hegel gondolkodásában kialakul.
A könyv A szellem fenomenológiájának új értelmezésében és a szöveg e történet szempontjából releváns nagyobb részeinek részletes kommentárjában csúcsosodik ki. A remekmű Crites általi olvasatát három jelentős fejezet kontextusba helyezi, amelyek részletesen bemutatják Hegel keresztény témákról való elmélkedésének menetét életének első harmincöt évében.
Ezek a fejezetek egyszerre életrajzi és szövegszerűek, és nemcsak a filozófus személyes és szellemi fejlődését, hanem az azt befolyásoló főbb kulturális hatásokat is tárgyalják. Úgy látjuk, hogy Hegel a felvilágosodás gyermekeként erőteljesen, a felvilágosodással szembeni romantikus reakció által befolyásolva indult el, aki a német idealizmus és annak történelmi dialektikája alapító géniuszaként találja meg az utat saját pozíciójához.
Fejlődése így az európai szellemtörténet nagy átalakulásának megtestesítőjeként értelmeződik.