Ha visszatekintek az életemre, egy dolog tűnik ki, a küzdelem. Nehéz volt megtanulni, hogyan kell beérni a semmiből egy kevéssel, és hálásnak lenni a morzsákért mások asztaláról. Kemény környezetben nőttem fel. Volt fizikai, mentális és szexuális bántalmazás. Az ilyen környezet megtanít arra, hogy a legősibb túlélési készségeket használd.
Emlékszem, láttam, ahogy anya minden nap hajnali háromkor kelt, hogy munkába menjen. A Columbus városi bíróságon dolgozott. Az időjárástól függetlenül mindig ott volt. Minden nap, mint egy óramű, ott volt, függetlenül az időjárástól, hogy bejusson.
Emlékszem, láttam, ahogy a kezét régi zoknikba bugyolálta, hogy melegen tartsa. A cipője kifutott a sok gyaloglástól. Először nem értettem, de az idő és a tévedés megmutatta, hogy azt tette, amit tudott, hogy a gyermekeiért kell tennie. Így akarta megmutatni nekünk, hogy csak így tudott szeretni minket.
Végül az ő nyomdokaiba lépve én is ugyanezt tettem a gyermekeimért. Ahogy mi is természetesnek vettük anyát, a gyerekeim is ugyanezt tették velem, természetesnek vettek engem. Azért dolgoztam, hogy jobb életet biztosítsak, mint amit gyerekként megengedhettem magamnak. Anyukám megmutatta nekem, hogy a gyermekvállalás teljes munkaidős munka, amit az ember szívesen csinál, mert a jutalom felbecsülhetetlen. A szülés szívfájdalma és fájdalma csak az előjátéka volt annak, ami következik, mégis bőven megérte a leírhatatlan örömöt és büszkeséget. Amikor látod, milyen jól sikerültek.
Július huszonötödikén, ezerkilencszáznyolcvanban, találtam okot az életre és a törekvésre. A neve Alandrew Ed Rodrick Jones, Öt pond és három uncia volt, vörös ráncos és vonagló. A felnőtté válásom igazi kezdete. Már nem voltam egyedül. Volt valaki, aki szeretett engem.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)
