Diderot és a szabad gondolkodás művészete

Olvasói vélemények

Denis Diderot életrajza részletesen bemutatja életét, a felvilágosodáshoz való hozzájárulását és az Encyclopédie kulcsfigurájaként betöltött szerepét. A szerző hangsúlyozza Diderot intellektuális őszinteségét, a szabad gondolkodás iránti szenvedélyét és a társadalmi normák kritikáját, miközben világos, jól kutatott, közérthető és lebilincselő elbeszélést nyújt.

⬤ Jól kutatott és lebilincselő írás
⬤ átfogó képet nyújt Diderot életéről és a szellemi gondolkodáshoz való hozzájárulásáról
⬤ feltárja jellemét, humorát és mély meglátásait
⬤ az olvasók által jól fogadott áttekinthetősége és olvasmányossága miatt
⬤ történelmi kontextust és Diderot műveinek jelentőségét kínálja.

⬤ Néhány olvasó túlságosan bevezető jellegűnek találta, és bizonyos filozófiai fejtegetésekből hiányzott a mélység
⬤ néhányan megjegyezték, hogy az írás néha unalmas vagy színtelen
⬤ vegyes vélemények a részletességről a meglévő életrajzokhoz képest
⬤ csalódottak azok, akik Diderot filozófiájának elemzőbb feltárását várták.

(32 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Diderot and the Art of Thinking Freely

Könyv tartalma:

A modern világ alapjainak megteremtésében segédkező prófétikus és rokonszenves filozófus lendületes életrajza.

Denis Diderot-t gyakran hozzák összefüggésbe a világ első átfogó enciklopédiájának létrehozásáért folytatott több évtizedes küzdelemmel. Legmerészebb írói munkássága azonban az árnyékban zajlott. Az ateizmusa miatt 1749-ben börtönbe vetett Diderot úgy döntött, hogy legjobb könyveit az utókornak tartja fenn - valójában nekünk. A halála után hátrahagyott, kiadatlan írások elképesztő tárházában Diderot megkérdőjelezte századának gyakorlatilag minden elfogadott igazságát, a monarchia szentségétől kezdve a rabszolga-kereskedelem faji igazolásán át az emberi szexualitás normáihoz. Életében Diderot egyik legfigyelmesebb olvasója Nagy Katalin volt, aki nemcsak anyagilag támogatta, hanem meghívta Szentpétervárra, hogy beszélgessen vele az orosz birodalom demokratizálásának lehetőségéről.

Ebben a tematikusan felépített életrajzban Andrew S. Curran szemléletesen írja le Diderot-nak a Rousseau-val való gyötrelmes kapcsolatát, a Voltaire-rel folytatott különös levelezését, szenvedélyes viszonyait, valamint a művészetről, színházról, erkölcsről, politikáról és vallásról alkotott, gyakran ikonoklasztikus álláspontját. A könyvből azonban az derül ki a legjobban, hogy az író személyes zűrzavara zsenialitásának és a tabuk, dogmák és konvenciók semmibe vételére való képességének lényeges része volt.