A tanulmány a képtörténet és a történelemfilozófia határterületén elhelyezkedve az ókori és nem európai elő(kép)rombolás képi toposzát vizsgálja a 16-18. századi keresztény hatalmi diskurzusban, egy kritikai-elemző leírás értelmében.
Ebben az összefüggésben az ortodox uralkodó vagy mártír képi tipológiáit tárgyalja, aki erőszakos képrombolóként strukturálisan utánozza az egyiptomi bálványok elpusztításának Krisztus által Egyiptomba menekülése során végrehajtott aktusát. Ez a két figura a felekezeti történelemértelmezés prototípusává vált, különösen a katolikus barokk korszakban. A kora újkorban hozzájárultak ahhoz az anakronisztikus fikcióhoz, amely a középkorról mint a keresztény ortodoxia megalapozó időszakáról és egyúttal mint a globális missziós munka előfázisáról szólt.
Az "idegen" képek megsemmisítése kéz a kézben jár a "saját" képek metaforikus egységesítésével és szemantikai felhatalmazásával. A témát az 1620 utáni újrakatolizáción átesett cseh és osztrák korona országaiban folytatott egyházi és birodalmi imázspropagandáról szóló esettanulmányokkal illusztráljuk.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)