A Vormrz-i falutörténetet a neoklasszikus művészeti korszak elutasítása jellemzi a Robert Prutz által meghatározott szórakoztató irodalom javára. Ez a szerzői elbeszélőnek az elbeszélői jelen felé fordulását, a gyakran önéletrajzi irányultságú helyhez kötöttséget, az oralitást a dialektus alkalmi használatával és az egyszerű formák következetes használatát jelenti.
A falusiak szentimentális érzelmeinek ábrázolása megfelel a felvilágosodás demokratikus törekvéseinek; ezek részei emancipációs önmeghatározásuknak. Míg a svájci falutörténet korai formáiban (Zschokke, Gotthelf) a didaktikai szempontok állnak előtérben, addig a márciusi előtti időszakban, a falutörténetek központi időszakában a társadalmi-politikai kérdések kerülnek a középpontba.
1848 után a falutörténetek az egyre reakciósabbá váló nacionalizmus miatt hazafias irodalommá degenerálódtak. A falutörténetek iránti újbóli érdeklődés az NDK-ban az 1960-as években kezdődött, és 1980 körül Nyugat-Németországban kezdetben nosztalgikus reneszánszát élte, amely az ökológiai viták és a gyorsulás formáival szembeni szkepticizmus kapcsán vált népszerűvé.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)
