IV. Ludwig császár, becenevén „a bajor”, több mint egy generáción át uralkodott.
Számos konfliktusba keveredett a konkurens dinasztiákkal és a pápasággal. Egyik stratégiája az volt, hogy kiváltságok adományozásával szövetségeseket és pénzügyi forrásokat szerezzen, különösen a birodalom feltörekvő városaival (például Nürnberg, Frankfurt am Main és Augsburg) szövetkezve. Ennek keretében kiváltságokat és okleveleket adtak ki konkrét címzetteknek, már nem latinul, hanem egyre inkább népnyelven - és tömegesen.
Bajor Lajos igen nagyszámú (és eddig nagyrészt feltáratlan) német nyelvű oklevele újdonságot jelent a királyi és császári oklevelek kontextusában, amelyet eddig figyelmen kívül hagytak. Ez az antológia ezért először vizsgálja szisztematikusan, interdiszciplináris megközelítéssel Bajor Lajost, mint az újfelnémet írásbeliség európai kontextusban való fejlődésének meghatározó közreműködőjét.
