Johann Heinrich Meyer (1760-1832) az 1800 körüli esztétikai és művészettörténeti elmélet kialakulásának egyik központi alakja volt.
Ez a tanulmány Meyer műalkotások rögzítésére, másolására és nyomon követésére vonatkozó módszereit vizsgálja, mint a normativitás és empirizmus között ingadozó klasszicizmusának operatív elemeit. Nem utolsósorban ez a művészettudományos gyakorlat termékeny hatással volt Goethe színelméletére.