Hogyan figyelhető meg az ellenállás historiográfiailag? Ez a munka gyakorlatelméleti perspektívát és interdiszciplináris megközelítést alkalmaz annak érdekében, hogy az uralom és az ellenállás gyakorlatának dinamikáját bemutassa a Fokföldi Gyarmat 1902-1910 közötti politikai átalakulási időszakának példáján. A szerző bemutatja, hogy a kirekesztés és a jogfosztás radikalizálódó adminisztratív stratégiái hogyan találkoztak a faji szempontból marginalizált emberek taktikai akcióival.
Az aktivisták a politikai eszmék, cselekvési módok és taktikák széles spektrumában helyezkednek el. Küzdelmük nemcsak a kirekesztés és a jogfosztás konkrét gyakorlatai ellen irányult, hanem az ezeket lehetővé tevő jelentéskategóriák ellen is.
A fehér felsőbbrendűség gyarmati állami rendszerével szembeni polifonikus ellenállás a képviselet és a mozgósítás gyakorlatain keresztül szerveződött. A mű relevanciája nemcsak a dél-afrikai történelem egy eddig kevéssé észlelt, ám nagy jelentőségű korszakának igen beható forrásmunkájában rejlik, hanem a módszertani koncepcióalkotásban is, amelyet szociológiai, irodalomtudományi és médiatudományi megközelítésekkel gazdagít.