Dig: Hang és zene a hipkultúrában

Olvasói vélemények

A könyv kiváló kultúrtörténetet kínál az 1950-es évek hipness és jazzkultúrájáról, különösen magával ragadó írói stílusa és éleslátó elemzése miatt, bár tartalmaz néhány olyan levéltári kitérőt, amely ronthatja az általános koherenciát.

Jól megírt, kiváló kultúrtörténet, különösen értékes a jazz és a hipness 1950-es évekbeli meglátásai miatt, élvezetes elemzése olyan konkrét figurákról, mint Mailer.

Egyes fejezetek túlságosan nagy hangsúlyt fektetnek olyan levéltári vizsgálatokra, amelyek nem illeszkednek jól az általános témához, és bizonyos kitérők a kevésbé releváns anyagokba, mint például John Benson Brook „Avant Slant” című írása, kritika tárgyát képezik, mivel nem érdemesek és nem relevánsak.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Dig: Sound and Music in Hip Culture

Könyv tartalma:

A hipness az 1940-es évek óta kitörölhetetlen része az amerikai szellemi és kulturális tájnak. De a kérdés Mi a hip? továbbra is egyfajta kulturális koan, amely egyformán érdekes és megfoghatatlan.

A Dig-ben Phil Ford amellett érvel, hogy míg a hipszterek mindig is a ruházat, a frizura, a gesztusok és a szleng segítségével jelezték a konszenzusos kultúrától való távolságtartásukat, a zene következetesen az ellenállás elsődleges eszköze, a hiphez vezető királyi út. A hipness a társadalomtól való elidegenedés egy sajátos fajtáját sugallja - az elidegenedés nem valamilyen konkrét politikai rossznak, hanem valami radikálisabbnak, az érzékelés és a tudatosság összeütközésének köszönhető. A hipness nézőpontjából az uralkodó kultúra olyan rendszert alkot, amely a kreativitás, az önismeret és az önkifejezés kizárására törekszik. A hipszter projektje tehát az, hogy meghatározza magát ezzel a rendszerrel szemben, hogy ellenálljon annak, hogy uniformizált, szögletes formájába bélyegezzék. Ford rádióműsorokat, filmeket, regényeket, verseket, esszéket, vicceket és politikai kiáltványokat vizsgál, de azt állítja, hogy a zene minden más kifejezési formánál jobban formálta az elidegenedett hipster identitását. Sőt, sok avantgárd szubkultúra számára a zene jelenti a létjogosultságot. A hip-intellektuálisok úgy fogalmazták meg magát a hangot, mint egy olyan módot, amely a jelentést - ami kognitív és absztrakt, időtlen és hely nélküli - a tapasztalattal - ami megtestesült, konkrét, helyhez és időhöz kötött - kérdőjelezi meg.

Charlie Parker "Ornithology"-ján, Ken Nordine "Sound Museum"-ján, Bob Dylan "Ballad of a Thin Man"-ján és számos más tanulságos példán keresztül mutatja be Ford, miért és hogyan került a zene a hipness középpontjába.

A Dig új megvilágításba helyezve egy rejtélyes fogalmat, elengedhetetlen olvasmány a könnyűzene és a kultúra hallgatói és kutatói számára, valamint mindazok számára, akiket a huszadik század közepének ellenkultúra mozgalma lenyűgöz.

A könyv megjelenését az Amerikai Zenetudományi Társaság AMS 75 PAYS Alapítványa támogatta, amelyet részben a National Endowment for the Humanities és az Andrew W. Mellon Alapítvány finanszírozott.