Dingo hadművelet: A rodosziak rajtaütése Chimoio és Tembu ellen 1977-ben

Olvasói vélemények

A könyv mélyrehatóan elemzi a Dingo hadműveletet, a rodoszi bozótháború egyik nevezetes katonai műveletét. A történelmi fényképekkel és térképekkel alátámasztva tárgyalja a hadművelet tervezését, végrehajtását és következményeit. Az olvasók a katonai stratégia és a felkelés elleni taktikák megértéséhez hasznosnak találták, bár egyesek csalódtak a bemutatásban és az új tartalom vélt hiányában.

Részletes történelmi információk, a katonai stratégiákról szóló lebilincselő elbeszélés, a fényképek és térképek hatékony felhasználása, a taktikai és politikai összefüggéseket egyaránt tárgyalja, jól megírt és könnyen olvasható, átfogó áttekintést nyújt a rodéziai hadsereg iránt érdeklődők számára.

Néhány olvasó úgy találta, hogy inkább helyzetjelentés, mint lebilincselő történet, panaszok a fényképek minőségére, egyesek szerint a meglévő szakirodalom felelevenítése, az árához képest sovány tartalom, és nem alkalmas modellek számára.

(31 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Operation Dingo: The Rhodesian Raid on Chimoio and Tembu 1977

Könyv tartalma:

Az újszerűségében meglepő és merészen öngyilkos Dingo hadművelet nem csak a Fireforce koncepciója volt, hanem az összes nagyobb rodoszi légi támadás prototípusa is a rodoszi afrikai nacionalista lázadók külső bázisai ellen a szomszédos területeken, Mozambikban és Zambiában, amíg az ilyen műveletek 1979 végén meg nem szűntek.

A Fireforce mint katonai koncepció az ellenség "vertikális bekerítése" (amelyet először az SAS ejtőernyősei gyakoroltak Mozambikban 1973-ban), a 20 mm-es ágyúval, amely az Alouette III K-Car ("Killer car") repülőgépbe szerelt fő támadófegyver, amelyet a légierő parancsnoka vezet, a hadsereg parancsnoka pedig a fedélzeten irányítja a G-Carokból (Alouette III csapatszállító lövészhajók és 1979-ben Bell "Huey"-k) és DC-3 Dakotákból ejtőernyősökkel kihelyezett szárazföldi csapatait. Támogatásként légcsavaros földi támadó repülőgépek, készenlétben pedig Canberra bombázók, Hawker Hunter és Vampire sugárhajtású repülőgépek álltak rendelkezésre.

1977. november 23-án a rodéziai légierő, valamint 184 SAS és RLI ejtőernyős támadást intézett a Mozambik belsejében 90 kilométerre fekvő Chimoio "New Farm"-nál állomásozó 10 000 ZANLA-káder ellen. Két nappal később ugyanez az erő 4000 gerillát támadott meg Tembunál, egy másik ZANLA-bázison, több mint 200 kilométerre Mozambik belsejében, Tete-től északra, a Zambezi folyónál. A ZANLA veszteségeire vonatkozó becslések nagyon eltérőek, azonban a 6000 feletti veszteségek száma reális. A rodéziaiak két halottat, nyolc sebesültet és egy repülőgépet vesztettek. Ez lett volna a rodoszi bozótháború legnagyobb SAS-vezette külső ütközete.