Dioszkoridész a gyógyszerészetről és az orvostudományról

Olvasói vélemények

A könyv Dioszkoridész munkásságának éleslátó értelmezését kínálja, integrálva a modern tudományos szempontokat, miközben az orvostudomány történelmi összefüggéseivel is foglalkozik. Egyes olvasók számára azonban kihívást jelent, mivel a görög terminológiára támaszkodik, és az eredeti szövegek hiánya miatt kevésbé hozzáférhető.

A könyvet dicsérik alapos kutatásaiért, a modern és ókori gyógyítási gyakorlatokkal való éleslátó kapcsolataiért, valamint azért, hogy képes Dioszkoridész összetett világát a modern olvasók számára is érthetővé tenni. A könyv értékes forrásként szolgál az orvostudomány és a gyógyszerészet története iránt érdeklődők számára.

A kritikusok megemlítik, hogy a könyv a görög nyelvet nem ismerő olvasók számára nehézkes lehet, és egyesek szerint csupán mutatót tartalmaz, elegendő kontextus nélkül. Panaszkodnak arra is, hogy az eredeti szövegek nem állnak rendelkezésre, és maga a könyv is elfogyott.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Dioscorides on Pharmacy and Medicine

Könyv tartalma:

1600 éven át Dioszkoridészt (kb. Kr. u. 40-80) tekintették a kábítószerek legnagyobb szakértőjének. Ismerte az enyhe hashajtókat és az erős tisztítószereket, a fejfájás elleni fájdalomcsillapítókat, a sebfertőtlenítő szereket, a lenyelt mérgektől való megszabadulást elősegítő hánytatókat, a rák kezelésére szolgáló kemoterápiás szereket, sőt még a fogamzásgátlókat is. Akkor miért maradtak művei az elmúlt évszázadokban ismeretlenek? Egy apró mulasztás miatt (maga Dioszkoridész is magától értetődőnek tartotta): elmulasztotta leírni a gyógyszerek rokonságuk szerinti rendszerezésének módszerét. Ez a mulasztás arra késztette az orvosi hatóságokat, hogy anyagát a gyógyszerészet útmutatójaként használják, miközben figyelmen kívül hagyták Dioszkoridész legértékesebb hozzájárulását - a gyógyszerek megfigyelésére és klinikai vizsgálatok alapján történő osztályozására vonatkozó, empirikusan levezetett módszerét.

Dioscorides De materia medica című ötkötetes műve az első században íródott. Itt derül ki először az a tézis, hogy Dioszkoridész többet írt, mint egy hosszú útmutatót. Nagyszerű tudományos művet írt. Azt állította, hogy felfedezte a természet rendjét, és ezt a növényekből, ásványokból és állatokból származó gyógyszerek elrendezésével bizonyítja. John M. Riddle útkereső tanulmányáig senki sem látta rendszerének zsenialitását. A tizennyolcadik századi botanikusok gyakran próbálták megtalálni megmagyarázhatatlan módszerét azáltal, hogy a növények sorrendjét a linnei rendszer szerint azonosították, de bár vannak bizonyos minták, megmagyarázhatatlan összefüggéstelenségek maradtak. Dioszkoridész De materia medica című művében rögzített természetes sorrendjét azonban a drog-affinitások határozták meg, amelyeket a szervezetben és a szervezeten belüli drogreakciók megfigyelésének éles, klinikai képessége alapján állapított meg. Olyannyira figyelemre méltó volt az összefüggések meglátásának képessége, hogy néhány esetben olyan vegyületeket látott, amelyekről tudjuk, hogy közösek az azonos és rokon fajokhoz tartozó növények és más állati és ásványi eredetű természetes termékekből származó drogok között.

A nyugat-európai és az iszlám orvostudomány Dioszkoridészt tekintette a kábítószerekkel foglalkozó legnagyobb szaktekintélynek, ahogyan Hippokratészt is az orvostudomány atyjának tartják. Úgy látták, hogy ő mutatta az utat, de csak az ujja végét írta le, annak ellenére, hogy csak a XVI. században több mint száz könyvet adtak ki róla. Ha elmagyarázta volna, amit magától értetődőnek tartott, akkor a tudomány, különösen a kémia és az orvostudomány szinte biztosan másképp fejlődött volna. Ebben a több mint húszéves kutatás csúcspontján Riddle a modern tudományt és az antropológiai tanulmányokat újszerűen és óvatosan alkalmazza, hogy bemutassa Dioszkoridész orvosi tekintélyének lényegét.