Diplomáciai terrorizmus: Az iráni állami terror anatómiája

Eredeti címe:

Diplomatic Terrorism: Anatomy of Iran's State Terror

Könyv tartalma:

Aszadollah Aszadi lett az első olyan szolgálatban lévő iráni diplomata, akit őrizetbe vettek, aki ellen nyomozást folytattak, bíróság elé állították, elítélték és bebörtönözték, miután azt tervezte, hogy felrobbantja az Iráni Ellenállás éves Szabad Irán Világtalálkozójának több ezer résztvevőjét a franciaországi Villepinte-ben, ahol Maryam Rajavi, az ellenzéki Iráni Ellenállás Nemzeti Tanácsának megválasztott elnöke és több száz politikai méltóság beszélt a világ minden tájáról.

2022 február végén az iráni hatóságok őrizetbe vettek egy belga segélymunkást, és ezúttal Belgiumon volt a sor, hogy egy újabb túszejtéssel zsarolja egy olyan rezsim, amely több mint 40 éve kihasználja a nyugati békülékenységet, hogy törvénytelen és gyilkos útjait folytassa. A túszok jelentik az iráni rezsim eszközét, hogy szabadon engedje Aszadit és visszaszállítsa Iránba, ahonnan 2018 júniusának végén indult útnak egy rendkívül kifinomult és halálos robbanószerkezettel a diplomáciai táskájában. Aszadi és az iráni hírszerzésben dolgozó fizetőmesterei nem gondolkodtak kétszer, hogy a bombát egy kereskedelmi utasszállító repülőgépen szállítsák Bécsbe.

Az iráni rezsimet nem zavarja az a tény, hogy Assadit szoros megfigyelés alatt tartották, és tetten érték, amint egy luxemburgi Pizza Hutban átadta a bombát a bűntársainak. Számukra Assadi egy hős diplomata, aki "kötelességeit" teljesíti, bár a diplomáciai kapcsolatokról szóló bécsi egyezmény és a nemzetközi jog közvetlen megsértésével.

Ez az eset rávilágít a Külügyminisztérium (MFA) és a Hírszerzési és Biztonsági Minisztérium (MOIS) közötti szoros együttműködésre az európai terrorista tevékenységekben.

A belga állampolgár februári iráni túszejtése után a rezsim egyértelműen hátsó csatornákon keresztül üzent Belgiumnak, és a két fél március 11-én titokban fogolycsere-szerződést írt alá.

Az "ördöggel kötött paktum"(i) első nyilvános leleplezésére akkor került sor, amikor Vincent Van Quickenborne belga igazságügyi miniszter június 29-én sürgősen törvényjavaslatot terjesztett a belga parlament elé, amely az Iránnal kötött szerződés ratifikálására irányult, két másik fogolycsere-szerződés közé beékelve azt. Később szelíden azzal védte a gusztustalan törvényjavaslatot, hogy "Irán egy gazemberállam, de nem mi választjuk meg, hogy kivel beszélünk". Hangsúlyozta, hogy a belgák kiszabadítása "a mi prioritásunk"(ii).

Ha Alexander De Croo miniszterelnök és igazságügyi minisztere a saját útját járja, a törvényjavaslatot négy munkanappal később léptették volna hatályba.

A parlamenti képviselők azonban, köztük a kormánykoalíció egyes tagjai is, élesen bírálták a szerződést. Ezzel egyidejűleg az iráni ellenállás, elítélte Aszadi Iránba való visszaengedésének lehetőségét, és fellépésre szólított fel annak megakadályozására. Ez a felhívás az irániak körében, a belga parlamentben, a sajtóban és a közvélemény előtt is ellenállást gerjesztett a szégyenletes törvényjavaslattal szemben.

Ez a kampány vezetett a szerződésről szóló vitához, amely még több mint két hétig tartott.

A szerződés ratifikációját július 4-re várták, de végül több mint két héttel később, július 21-én kora reggel ratifikálták. Az NCRI, annak megválasztott elnöke és az Assadi terrorista összeesküvés potenciális áldozatainak egy csoportja azonban jogi kifogást emelt a kormány azon törekvése ellen, hogy szabadon engedjen egy elítélt terroristát. Ezt a kifogást még nem tárgyalták meg és nem rendezték. Addig is bírósági végzés akadályozza Assadi szabadon bocsátását.