Disfortune

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Könyv tartalma:

Wenderoth költészetében a szűkszavú és kísérteties líra új intimitást jelent a világgal A Szerencsétlenség nem tartozik az amerikai költői beszéd főáramába, és nem is lehet könnyen elhelyezni a perifériáján kialakult, jól ismert költői beszédtáborok egyikébe sem.

Szűkszavú, kísérteties lírája az élet feloldhatatlan ellentmondásait tárja fel, amelyben „a beszélő-éneklő, az egész beszélő-éneklő fonalcsomó kezd kibomlani”. A megtévesztően laza hangvételű versek megdöbbentő szembesülést kínálnak „az eredetietlen/elhagyatottsággal”, „a mesterkélt finomsággal/a kiürített és megtartott dolgokkal”.

Joe Wenderoth a „szerencsét” a végső biztonság felé haladó események néma történetének tekinti; versei a „szerencsétlenségből” fakadnak, abból az igényből, hogy „Csak énekeld el a dalt, ami eddig/csendben/tartott”. Ritka esemény ez a könyv, amely nemcsak a világgal való új bensőséges kapcsolatot jelzi, hanem magának a bensőségességnek a határozott mozgására való emlékezést is.