Olvasói vélemények
Összegzés:A könyvet nagy visszhangot váltott ki magával ragadó írói stílusa és a queer-elméletbe való értékes betekintése, így mind a tudományos, mind a nem tudományos közönség számára ajánlott olvasmány. Figyelemre méltó erőssége az elmélet és a valós életből vett példák összefonódása, valamint a queer-tanulmányok frissítő megközelítése. Néhány olvasó azonban nehezen értette meg a bonyolult nyelvezet és a közönség kontextusát esetleg figyelmen kívül hagyó fókusz miatt.
Előnyök:⬤ Lenyűgöző írói stílus és magával ragadó próza.
⬤ Értékes betekintés a queer-elméletbe, különösen a diákok és az akadémikusok számára.
⬤ Jól dokumentált példák különböző színes queer művészektől.
⬤ Világosabb, mint a terület néhány más tudományos munkája.
⬤ Lehetőség a queer közösségben való gyakorlati alkalmazásra.
⬤ Széles közönségnek ajánlott, akadémikusoknak és nem akadémikusoknak egyaránt.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó szemiotikusnak és kihívásnak találja az elméleti nyelvezetet.
⬤ Hiányzik a közönség értelmezésének alapos vizsgálata az előadáskutatásban.
⬤ Néhány kritika elégedetlenségét fejezte ki a tartalommal kapcsolatban, vagy ízléstelennek találta azt.
(14 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Disidentifications, 2: Queers of Color and the Performance of Politics
Könyv tartalma:
Az identitás többről szól, mint a kultúrával való azonosulásról vagy a kultúrával szembeni szilárd ellenállásról. Jose Esteban Munoz azt vizsgálja, hogy a faji és szexuális fősodoron kívüliek hogyan tárgyalják a többségi kultúrát - nem úgy, hogy a kirekesztő művekhez igazodnak vagy azok ellen, hanem inkább úgy, hogy ezeket a műveket saját kulturális céljaik érdekében átalakítják.
Munoz ezt a folyamatot "disidentifikációnak" nevezi, és ennek működésének tanulmányozásán keresztül új perspektívát alakít ki a kisebbségi teljesítmény, túlélés és aktivizmus tekintetében. A disidentifikációk egyfajta performansz is a maga nemében, egy kísérlet arra, hogy egy queer világot alakítson ki a domináns ideológián, azzal együtt és az ellen dolgozva.
A filmesek, performanszművészek, etnográfusok, a kubai choteo, a meleg férfi tömegkultúra formái (például a pornográfia), a múzeumok, a művészeti fotográfia, a camp és a drag, valamint a televízió munkáiban az azonosulás folyamatát vizsgálva Munoz kitartóan rámutat az identitások és vágyak kereszteződésére és rövidzárlatára, amelyek a kortárs városi Amerikában a kulturális és ideológiai fősodorral való félrecsatlakozásból erednek. Munoz felhívja a figyelmet a színes bőrű queerek performanszaiban fellelhető világteremtő tulajdonságokra - Carmelita Tropicana „Camp/Choteo” stílusú politikájában, Marga Gomez queer gyermekkorról szóló performanszaiban, Vaginal Creme Davis „Terrorist Drag”-jában, Isaac Julien kritikus melankóliájában, Jean-Michel Basquiat Andy Warhol-lal és a pop-arttal való disidentifikációja, Felix Gonzalez-Torres „disidentitás” performanszai és Pedro Zamora, az AIDS-es Pedro Zamora politikai performansza az MTV sorozatának, a The Real Worldnek egyébként mesterséges környezetében.
